„Önmagammal vívok csatát” - Közeli Cseh Lászlóval

A többszörös világ- és Európa-bajnok úszó nyáron a negyedik olimpiáján vesz részt, a pillanatot, hogy felálljon a dobogó legfelső fokára, szurkolói és ő maga is nagyon várja. Erre a bizalomra pedig a londoni Úszó Eb-n a három aranyéremmel maximálisan rászolgált. Szegő András interjúja.

Cseh László

– Drukkoltam, hogy legalább néhány percet késsél, és szabadkozz, mentegetőzz kicsit…

– Ha ez annyira fontos, akkor szívesen megkerülöm még a házat!

– Annyira azért nem, csak én mindig flottnak, kimértnek, tip-topnak láttalak. Elegánsnak, megnyerőnek, mint Cary Grant…

– Igyekszem ilyennek mutatkozni.

– Ezt kitaláltad magadnak?

– Az évek alatt így alakult. Lett bennem egy késztetés, hogy kifelé mindig erőt kell sugároznom. Hogy gyenge, sebezhető, tétova csak nagyon szűk, főként családi körben lehetek, egyébként lásson csak a világ erősnek, magabiztosnak. Az ellenfeleim is mind erre törekszenek, hát akkor ezen ne múljék! Nem adom meg nekik azt az előnyt, hogy gyarlónak láthassanak. Ez is hozzátartozik a lelki hadviseléshez. Sok-sok apró tényező együttállása szükséges a győzelemhez.

– Szerinted a belőled sugárzó magabiztosság tényleg hatással van az ellenfeleidre? Kicsit megijeszti őket?

– Remélem… Különösen, ha ez kiemelkedő eredménnyel is jár. De még azért dolgoznom kell mindkettőn, hogy igazán megrémítsem őket…

– Sok nagy sportoló számára a világ leegyszerűsödik győzelem–vereség kérdésre, holott az életben ezek csak szélsőséges esetek. Nem félsz, hogy beléd rögződik ez a mentalitás, hogy ebbe a zsákutcába te is beletévedsz?

– Tudom, hogy így van, hogy az élet, a mindennapok világa sokkal árnyaltabb és bonyolultabb, mintsem hogy győzelem– vereség és siker–kudarc kérdésévé egyszerűsödjön minden, hogy meg kell kötni azokat a normális kompromisszumokat, amit sportolóként esetleg soha nem szabad. Nem mondom, hogy nem okoz sokszor problémát számomra ez a kettős értékrend, de úgy gondolom, hogy ettől csak színesebb a világ számomra. Egyikből tudok erőt meríteni a másikra.

Közelinknek közel sincs vége – keressétek a folytatást a 2016/22. Nők Lapja 19. oldalától!

Szöveg: Szegő András

Fotó: smagpictures.com