Élettörténet: Barki Gergely, a magyar képvadász

A névjegyén is egy olyan festmény képe van, amit évek óta keres. Ezúton kérjük a Nők Lapja olvasóit, nézzenek körül! Az utóbbi években a világ meghökkenve csodálkozott rá a magyar festészetre, és ebben nagy része van egy fiatal művészettörténész, Barki Gergely erőfeszítéseinek.

28 Barki Gergely

A fiatal apa együtt nézi kislányával a délutáni mesefilmet, amíg az „angyalok” a szomszédban a karácsonyfát díszítik. A Hugh Laurie főszereplésével készült amerikai filmben a Little család örökbe fogad egy életrevaló egeret, Stuartot. Az egyik jelenetben a szülők mögött feltűnik a kandalló, a kandalló felett egy festmény. A tévé előtt ülő apa nem akar hinni a szemének. Csak nem…?

De. Innentől ez a történet is filmre kívánkozik. A fiatal művészettörténész, aki évek óta dolgozik magyar festmények felkutatásán, ír a Sony Picturesnek, a fi lm szereplőinek és alkotóinak. Kiderül, hogy Berény Róbert elveszettnek hitt alkotását a díszlettervező asszisztense vette nemrég egy pasadenai régiségboltban. Ötszáz dollárért. A festmény addig többször cserélt gazdát odakint, először ötven dollárért. Itthon a kép hetvenmillió forintért kelt el.

Barki Gergelynek több hasonló története van arról, hogyan kerültek elő képek pincéből, ágyneműtartóból, poros raktárak mélyéről, vagyis a feledésből. Nagy tévedés, hogy minden, ami hiányzik az életművekből, megsemmisült a pusztító történelmi időszakokban. A legtöbb keresett kép megvan, csak nem tudni, hol. Ismeretlenül hevernek szekrények mögött, vagy akár fent a falon lógnak, csakhogy tulajdonosaiknak fogalmuk sincs, mekkora kincs van a birtokukban. És biztos előfordul olyan is, hogy tudják, mit birtokolnak, de azt is, hogy felmenőik megkérdőjelezhető módon jutottak a műhöz. Ezért inkább nem állnak elő vele.

– Ahhoz, hogy megtaláljunk egy képet, néha szerencse kell, máskor évekig tartó szisztematikus nyomozás – mondja Barki Gergely, akire a magyar és a nemzetközi sajtó ráragasztotta a képvadász jelzőt. – Volt egy Orbán Dezső-kép, csak annyit tudtam róla, hogy a festő magával vitte, amikor Ausztráliába emigrált. Egy régi sydney-i katalógusban találtam egy fekete- fehér fotót róla, tulajdonosként egy magyar név szerepelt. Egyik éjjel böngésztem a sydney-i telefonkönyvben, öt ilyen nevet találtam. Az időeltolódás miatt hajnali négykor hívtam őket, de egyikük sem tudott a képről. Tovább keresgéltem, találtam egy ilyen nevű kinti céget is. Felhívtam, és a tulajdonos azt mondta: Persze, nálam van otthon! Kértem, küldjön róla fotót. Akkor derült ki az addig csak fekete-fehér reprodukcióról ismert képről, milyenek a színei, és az is, hogy hatalmas. A magyar állam vette meg, ma a Nemzeti Galéria állandó kiállításának a része.

Barki Gergely szakmájáról más érdekességek is kiderülnek a cikk folytatásában, a 2016/19. Nők Lapjában.

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Körmendi Imre