Mentsük meg a dalmatákat!

Azt hihetnénk, hogy a sokak által kedvelt 101 kiskutya főhőseit majdnem mindenki szereti. A tények azonban azt mutatják, hogy kevés dalmatát fogadnak örökbe az állatmenhelyeken. Négy éve azonban létrejött egy egyesület, melynek fő célja a fajta megmentése. Riportunkban az ő munkájukat mutatjuk be.

22 riport

Maddyt, az ötéves dalmatahölgyet Mándi Mariannáéknál ismerem meg. Békésen szunyókál a fekhelyén, nem akaródzik megmutatni magát, és fél is az idegen hangoktól. Marianna szerint különösen a férfiakétól. Aztán mégis előbotorkál, de fejét lehajtja, és kissé oldalról, gyanakvóan pillant rám.

– Nem véletlen, hogy így viselkedik – mondja ideiglenes befogadó gazdája, Mándi Marianna. – Szombathelyen, a vasúti sínek mellett találták meg, a teste tele volt gennyes sebhelyekkel. Egy kutyás figyelt fel rá, ő értesítette a Állatvédők Vasi Egyesületét. Így került Maddy állatorvoshoz, aki megállapította, hogy a kutya egyik combja és a medencéje is eltörött, valószínűleg rendszeresen verték. Szombathelyen egy hölgy fogadta be ideiglenesen, az ő gondoskodásának köszönhetően fizikailag rendbe jött. A család azonban nem tudta tovább vállalni az ápolását, ezért került hozzánk. Nálunk kisebbfajta falka fogadta, ugyanis négy saját kutyánk is van, amelyek sokat játszanak Maddyvel, segítik abban, hogy feloldódjon, szocializálódjon, és visszanyerje az emberek iránti bizalmát.

23 riport 600

A bizalom ugyanis nem tér vissza rögtön, teljesen lehet, hogy soha többé. Pedig a dalmaták híresek arról, hogy tele vannak életkedvvel és vidámsággal, kitörő örömmel és szeretettel, amit bátran ki is mutatnak. A legtöbb dalmatás arról számol be, hogy rengeteg kedvességet kapnak ezektől az állatoktól. Senki nem tudja egész pontosan, mi történt Maddyvel, csak az biztos, hogy dalmatás életöröme erősen megcsappant. A huncutság mégis kezd visszaköltözni belé. Ahogy beszélgetünk, egyszer csak megjelenik a szobában, és a földre tett, apró gyerekjátékok közül óvatosan kicsen egyet. Csak hogy érezzük, ő is jelen van.

Maddy nem az első kutya, amelyik Mariannékhoz került, kalandjaik egy hatkölykös mamakutyával, Szejkével kezdődtek. Az anyaállat mindössze három hétig tudta gondozni a kicsiket, nagyon legyöngült állapotban volt, minden bordája kiállt, vérzékenységben szenvedett, és a mája is beteg volt.

Kíváncsi vagy rá, hogyan menthetjük meg az édes kutyusokat? Lapozz a Nők Lapja 2. számának 22. oldalára!

Szöveg: Rist Lilla

Fotó: Szász Marcell