Élettörténet: a tanárok tanára, Dr. Dombi József fizikus

A Tanár úr kilencvenedik születésnapján kiszámolták, ha tanítványait hármas sorokba rendeznék, a kapott sor tizenöt kilométer hosszú lenne. Ez hat éve volt. Azóta a sor még hosszabbra nyúlna, hiszen ma is tanít. Mellette zenét hallgat, olvas, tarokkozik, eljár a templomba, és vasárnaponként ebédet főz az egész nagycsaládnak.

50 elettori

Dél előtt pár perccel száll ki a liftből, leveszi a kabátot, és már ballag is a folyosón, hogy a másodéves levelezős hallgatóknak megtartsa a laboratóriumi gyakorlatot. Két fiatalember közé telepedik le, és kezdi: Kérem szépen, hogy jönnek létre a Newton-gyűrűk?… Igen, akkor tessék rajzolni… Mely sugarak interferálnak egymással?… Stimmel… Nagy görbületet rajzoljon, kolléga… Ráhajol a műszerre, a haja galamb ősz, inge fölött szürke mellény. Még óra előtt elújságolom, hogy drónt is hoztunk a fotózáshoz, ez a kis szerkezet mindenre képes, például ilyennel lőtték ki az Iszlám Állam egyik terroristáját. Megáll, tréfás ijedtséggel kérdezi: Most nem történik ilyen, ugye?

Derűs, szellemes, sokszor nem tudni, vicc lesz-e egy-egy mondata vége vagy valami komolyság. Reneszánsz embernek mondják a hallgatók, akiknek latin mondásokat, Adyt, Vörösmartyt idéz. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: kilencvenhat évesen!

Dr. Dombi József címzetes egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem oktatója már megkapta az Arany-, a Gyémánt-, a Vas-, sőt a Rubinoklevelet is. Utóbbit hetven évvel a diplomaosztás után adományozzák, és keveseknek van. Az egyetem rektora, Szabó Gábor – aki szintén a tanítványa volt – arra készül, hogy 2018-ban átadhassa a Gránitoklevelet is. Hetvenöt évvel a diplomaosztó után…

– A kilencvenedik születésnapomon újságírók kérdezgettek, megmutattam nekik a lemezeimet, meséltem a tarokkról. Utána egy kolléganő megkérdezte, nem tanítanám-e néhányukat tarokkozni. Hát hogyne! Összejött egy kis társaság, megtanítottam őket. De mára elszemtelenedtek… Mert én azzal kezdtem, hogy a tarokk figyelős játék, el kell tudni benne számolni huszonegyig… Most meg, ha hibázom, a fejemre olvassák: Tanár úr, a tarokk figyelős játék…!

HARMINC PENGŐ, KOSZT, KVÁRTÉLY

Szeged belvárosában vagyunk, a tágas szobában zöld cserépkályha, a vitrinben porcelánok, a sarokban zongora. A Tanár úr tejszínhabos kávét készít, elmeséli, hogy minden szombaton templomba megy, vasárnaponként pedig főz az egész családra. A tizenkét unokával és öt dédunokával büszkélkedő nagypapának a levesesfazeka huszonöt literes, a nokedlit is majdnem másfél kiló lisztből szaggatja.

A cikk folytatását a Nők Lapja 2. számának 50. oldalától találod.

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Dorkó Dániel