Nők Lapja Téma: Újramesélt kötelező olvasmányok pró és kontra

Rengeteg levél érkezik a szerkesztőségbe, amelyekben nagyon sok szülő panaszolja, hogy a kötelező olvasmányok nemcsak a gyerekek életét keserítik, hanem a családokét is. Túloznak-e a szülők, és javasolnak-e a szakemberek valamiféle megoldást? V. Kulcsár Ildikó járt utána a témának.

nltema_kotelezoolvasmanyok

Ha valaki kézlegyintéssel intézi el a kötelező olvasmányokkal kapcsolatos gondokat, mondván, hogy maga is „végigszenvedte” valamennyit, majd azt is hozzáteszi, hogy a mai gyerekek kevésbé teherbírók, mint eleik, valószínűleg téved. Hiszen remekművekről van szó, amelyek élményt is adhatnának a diákoknak, akik nem gyengébbek vagy tehetségtelenebbek, mint a szüleik és a nagyszüleik – gondoljunk csak a számítógép-használatot ösztönösen elsajátító kisiskolásokra! – csak más korban cseperednek fel, és mást tudnak.

KÉPZELET

Olvasói levelek alapján készült az alábbi fiktív jelenet, amelyhez hasonló jó néhány gyerekes családban lejátszódott idén nyáron.

APA (jókedvűen): Indulhatunk a strandra?

GYEREK (11 éves): Hogyne! Itt a focilabdám, öcsi úszógumiját is bekészítettem a táskába.

APA (rosszat sejtve a túlzott készségesség miatt): Fiam, elolvastad tegnap a negyven oldaladat az Egri csillagokból?

GYEREK: Tíz oldalt sikerült, de aztán meccs volt, utána úsztunk, délután vendégek jöttek, az esti szalonnasütésen neked segítettem.

APA: A fenébe! Otthon megbeszéltük, hogy élvezd a nyarat meg a Balatont, de egyetlen feladatod azért lesz: napi negyven oldal. De erre sem vagy képes! Nem jössz strandra, itt maradsz, olvasni fogsz!

GYEREK (könnyes szemmel): Olyan unalmas résznél tartok! Most mennek Konstantinápolyba, sok az új szereplő meg az idegen szó, és nagyon hosszú az út.

APA: Én is elolvastam gyerekkoromban, de nem nyavalyogtam.

ANYA (beront a konyhából): Elolvastad? Arra sem emlékeztél, hogy Török Bálintot akarják kiszabadítani! Miért kínozod a gyereket?

APA (kiabál): Mert a bizonyítványába betettek egy nyomtatványt, miszerint nyáron el kell olvasnia a regényt. De a mi gyerekünknek nem felel meg Gárdonyi.

ANYA (szintén kiabál): Rád hasonlít!

GYEREK: Ne veszekedjetek!

APA (ordít): Tönkreteszed a nyaralást, és minket kritizálsz? Nem jössz strandra!

GYEREK (bőg): Az a … Egri csillagok!

KISTESTVÉR (csöndesen): Én nem akarok megtanulni…

APA (szelídebben): Mit nem akarsz?

KISTESTVÉR: Hát olvasni…

VALÓSÁG

Természetesen sokan megértik, ha a gyerekük nem tudja magát átrágni a klasszikus regényeken, ezzel párhuzamosan súlyos hibának tartják, hogy 2015-ben ugyanazok a kötelező olvasmányok, mint a nagyszülők-szülők iskolás korában.

– Mutasson nekem valaki egy olyan tizenegy-tizenkét évest, aki pedagógusi vagy szülői segítség nélkül megérti az általam nagyon szeretett Toldi ismert sorát: „ösztövér kútágas hórihorgas gémmel”! – mondja egy volt évfolyamtársam, aki tolmács-fordítóként dolgozik, de korábban magyartanár volt egy budapesti gimnáziumban. – Nincs ilyen gyerek! Ahogy olyan is kevés akad, aki harminc oldalon át képes arról olvasni, hogy jönnek, egyre jönnek a janicsárok – folytatja indulattal. – Nem lehet kötelezővé tenni azokat a műveket, amelyeknek a nyelvezete érthetetlen és idegen számukra, nem beszélve arról, hogy sok könyvet túl korán adunk a kezükbe! Például Móricz a Légy jó mindhalálig című regényét nem is gyerekeknek szánta. Érthető, hogy nyomasztónak tartják, és nemigen kedvelik a nyolcadikosok.

Egy jogász édesanyának és a fiának Az arany emberbe tört bele a bicskája – végül megnézték filmen –, mert a reál érdeklődésű gyerek végképp abbahagyta az olvasást a Vaskapu, a dunai táj gyönyörű leírásánál. Közel negyven oldal…

De nézzük az érem másik oldalát! Ha lemondunk arról, hogy megismerjenek alapműveket, ha úgy lehet kilépni az iskolapadból, hogy nem ismerik Nemecsek Ernőt, Tímár Mihályt vagy Baradlay Jenőt, akkor lemondunk arról is, hogy a remekművek alakítsák a világszemléletüket, hogy megismerjék a kort, amelyben íródtak, ráadásul kimarad az életükből a közös kultúrkincs, ami a miénk, és az összetartozásunkat erősíti.

Ha kíváncsiak vagytok, ki hogyan vélekedik a témáról, lapozzatok a Nők Lapja 47. számának 14. oldalára!
Ha kíváncsiak vagytok, mit gondol a témáról Mészöly Ágnes, Nyáry Krisztián és Varró Dániel, kattintsatok ide!

Szöveg: V.Kulcsár Ildikó

Fotó: Németh Gabriella, Europress