3 író az újragondolt kötelező olvasmányokról

Az iskolai kötelező olvasmányok listája az elmúlt negyven-ötven évben nem sokat változott. Mit és milyen formában kellene „kötelezőként” olvasni? Lássuk, mit gondol Mészöly Ágnes, Nyáry Krisztián és Varró Dániel a klasszikus és az újragondolt kötelező olvasmányokról!

Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész:

nyaryk 600

– Tizenöt-tizenhat éves koromban a szentesi gimnázium zseniális igazgatója, Bácskai Miska bácsi megtiltotta, hogy a diákok Maupassant-novellákat olvassanak, mert abban „csúnya dolgok vannak”. Nagyszünetben körülbelül tíz fiú állt sorba érte a könyvtárban. Ebből is látszik, hogy a kötelezővé tétel a műélvezet halálos ítélete. Inkább műfajokat, műcsoportokat és alkotókat kellene a kerettantervekben előírni, a többit pedig rábízni a magyartanárokra.

Varró Dániel író, költő:

varro dani 600

– A Toldi meghatározó élmény volt, hatására kezdtem verseket írni hatodikban. A regények közül Mikszáth: Szent Péter esernyője volt a kedvencem, mert vicces és kalandos. A legtöbb általános iskolai kötelezőt azonban egyáltalán nem szerettem. Sok jó kortárs mesekönyv és ifjúsági regény van, amik világukban, nyelvükben is közelebb állnak a mai gyerekekhez.

Mészöly Ágnes író:

meszolyagi 600

– Rengeteget olvastam már kisiskolás koromban is, az Egri csillagokat kifejezetten szerettem, de a Kincskereső kisködmöntől rémálmaim voltak, az Aranyemberben leírt konfliktusokat pedig nem értettem. Gimnáziumban felnőttem a kötelezők szintjére, az Arany virágcserép meghatározó olvasmányélményem lett. Nagyobb szabadságot kellene adni a pedagógusoknak.

Ha szeretnétek tudni, mit mondtak még nekünk, lapozzátok fel a Nők Lapja 47. számát!
Az ide kapcsolódó, Nők Lapja Téma cikkünkből ízelítőt találtok ezen a linken

Szöveg: B.Csák Amarilla

Fotó: Europress, Archív