Érzelmi hullámvasút - Költözik a battonyai SOS Gyermekfalu

Nincs nagyobb igazságtalanság, mint amikor egy gyerek nem kaphatja meg a családjában azt a szeretet, ölelést, törődést és figyelmet, ami az egészséges felnőtté válásához szükséges. Tulajdonképpen mindegy, hogy a szülők drámai szegénysége, szenvedélybetegsége, gyűlölködése, netán halála az ok, az ő életét egyetlen kérdés tölti be: engem miért nem szeretnek úgy, mint a többieket?

emberek

A második világháború iszonyatából tápászkodó világban lovardányi nevelőotthonokban helyezték el az árva gyerekeket, ahol végre nem éheztek, de alig-alig találkozhattak intimitással, bensőséges szeretettel. Ennek hatására álmodott nagyot 1949-ben Hermann Gmeiner, a tehetséges osztrák fiatalember: létrehozta az első SOS Gyermekfalut. Amihez nem kellett más, mint egymás közelében álló házak (akár egy mai bekerített lakóparkban), gyerekek és sok nő. Bölcsen kalkulált, hiszen rengeteg volt a hadiözvegy, akik szívesen vállalták hat-nyolc gyerek nevelését is. Ők lettek az első SOS-anyák. A létrehozás pillanatában biztosan nem gondolta az alapító, hogy gyerekmentő mozgalma hatalmas nemzetközi szervezetté nő az önkéntes adományozók segítségével, és hatvanhat évvel később, a világ 133 országában 72 000 gyerek talál családra az SOS-falvakban. Az sem juthatott eszébe 1983-ban, amikor személyesen tette le – Közép-Európában először – a magyar „sógorok” battonyai gyerekfalujának alapkövét, hogy 2015-ben felkerekedik a falu, és nagyobb városba költözik.

sosgyerekfalu2TÚL SOK A VÁLTOZÁS

#noklapjahu

– Az SOS-családokat keresi? – kérdezi mosolyogva egy babakocsit toló anyuka, amikor útbaigazítást kérünk tőle Orosházán, a Nyár utca sarkán fotós kolléganőmmel, Németh Gabival. – Beköltöztek már, tudja a környéken mindenki – teszi hozzá a kedvesen, ami azt jelzi, hogy nem fogadhatták ellenségesen a battonyaiakat ebben a szép, közel harmincezer lakosú városban. Amikor leparkolunk Eta (Pintér Istvánné) portája előtt, meglepődünk a tisztaságtól ragyogó, tornácos ház láttán. Nagy kert, terasz, ebédlő, modern, tűzpiros konyha, sarokkádas fürdőszoba. Letelepszünk az ebédlőasztal mellé, majd elismerően mondom a tizenöt éves nagylánynak és a tizenhárom esztendős öccsének, hogy gyönyörű környezetbe kerültek, mire a csupa élet fi ú elégedetten elmosolyodik, de a szép lány szeme könnyel telik meg.

sosgyerekfalu3

A riport további sorait keressétek a Nők Lapja 39. lapszámában!

Szöveg: V. Kulcsár Ildikó

Fotó: Németh Gabriella