A rózsa nevén innen és túl: Umberto Eco, a modern irodalmár

„A könyvek mindig további könyvekről beszélnek, és minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el” – írta Umberto Eco valaha volt legismertebb regényében A rózsa nevében. A könyvek, a középkor, a szemiotika és a tudományok szerelmese három éve ezen a napon hunyt el.

Egy életre elkötelezett

Egy észak-olaszországi kisvárosban, Alessandriában született 1932-ben. Édesapja könyvelő volt és nagyon szerette volna, ha fia ügyvéd lesz, Umberto azonban már fiatalon az irodalom és a középkori filozófia iránt rajongott, ez a rajongás pedig egész életét végigkísérte.

Az első és a legsikeresebb

1980-ban 48 évesen írta meg első és egyben legismertebb regényét A rózsa nevét, amelyben nemcsak életének mozzanatai, emlékei és a középkor iránti szeretete lelhető fel, de még a tanulmányi évei alatt szerzett tapasztalatai is. A mű létrejöttéről így nyilatkozott egy interjúban: „Meg akartam ölni egy szerzetest.” Hatalmas regényszenzáció lett a mű. A rózsa nevének köszönhető sikerek után a többi könyve is közkedvelt alkotás lett az olvasók körében. A Foucault-inga, A tegnap szigete, Az új középkor, Loana királynő titokzatos tüze vagy a kifejezetten olvasmányos és szórakoztató Baudolino sorra a közönség kedvenceivé váltak.

Író, filozófus, történész…

Nem csupán regény- és esszéíró, hanem filozófus, pedagógus, forgatókönyvíró, műfordító, egyetemi oktató, szemiotikus, irodalomkritikus és középkortörténész is volt. Komoly tudományos pályafutás is állt mögötte, hiszen középkor-kutatóként kezdett el dolgozni, filozófiai doktori disszertációját pedig Aquinói Szent Tamásról írta 1954-ben. A szemiotika professzorának és egyben tanszékvezetőnek is kinevezték a bolognai egyetemen, sőt a későbbiekben több olasz egyetemen tanított, vendégprofesszorként pedig a Yale és Columbia egyetemen adott elő.

Regényből kultikus film

Világhírét irodalmi munkásságának, pontosabban A rózsa neve regény megírásának köszönhette. A műre nemcsak az irodalmi élet, de a zenei és filmes iparág is felfigyelt. 1986-ban azonos címmel Jean-Jacques Annaud rendező készített filmet a regényből olyan színészekkel a főszerepben, mint Sean Connery-t és Christian Slatert. Érdekesség, hogy a mozi elkészítésében egy francia középkortörténész is segédkezett.

Kitüntetések hada

Több tucat kitüntetést kapott élete során, köztük a Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztjét, A művészetek és a tudományok érdemrendjét, a Strega-díjat vagy éppen a Médicis-díjat. Emellett a Berlini Szabadegyetem és több másik egyetem díszdoktora lett, megkapta az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja címet, az Osztrák Állami Díjat az Európai Irodalomért, 2007-ben pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Budapest Nagydíjra tett szert.

Tudós, elnök, író, főszerkesztő

A tudományos életben való hírét irodalomelméleti írásaival szerezte meg. Nagy tekintélyű tudós lett, méghozzá a szemiotika (jeltan) tudósa, ezzel együtt pedig több olasz és nemzetközi társaság tagja és elnöke is. Publicisztikai munkássága is jelentős volt, rendszeresen írt napi- és hetilapokba is (többek között az olasz RAI-ba), de számos irodalmi folyóirat munkatársa is volt. Szerkesztett szemiotikai folyóiratot, volt főszerkesztő egy milánói kiadónál, de sok esszét és tanulmányt is írt a modern kultúráról és a tömegtájékoztatásról is.

Útmutató a szakdolgozat megírásához

Elméleti munkái és tanulmányai is jelentősek, a magyarul is megjelent Hogyan írjunk szakdolgozatot? például hatalmas sikert aratott. Szellemes iránymutató ez a kiadvány, amely bevezet a dolgozatírás rejtelmeibe, sőt amelyet ma már számos egyetemen kötelező olvasmányként tartanak számon. Umberto Eco nemcsak a dolgozatírás mikéntjét igyekezett művével bemutatni, hanem azt is, mennyire nagyszerű és felszabadító kutatásba kezdeni, nyomozni, valamint alámerülni egy-egy témában.

Az életre keltett gonosz

A 2010-ben megjelent A prágai temető című regényében az irodalom valaha volt leggonoszabb figuráját akarta életre kelteni. A 19. századi összeesküvéseket megidéző könyvben az író nem azzal foglalkozott, hogy léteznek-e az összeesküvés-elméletek, hanem természetes módon, sőt az emberi élet velejárójaként kezelte a kérdést.

Fontos szerepben a fordítók

Könyveinek fordítóival szoros kapcsolatot ápolt, olyannyira, hogy időnként a még nem végleges kéziratokat is átadta nekik. Személyesen ismerte őket, nyitott volt a véleményükre és meglátásaikra, válaszolt minden kérdésükre, megfogadta az észrevételeiket, sőt ha kellett megváltoztatta az eredeti írást.

A család és a könyvek

1962-ben házasodott meg, két gyermeke született, Stefano és Carlotta. Milánói lakása és urbinói nyaralója kifejezetten fontos helyszínek voltak számára, főleg, hogy ezekben a házakban több tízezer kötetből álló könyvtára volt. Két évig küzdött hasnyálmirigyrákkal, majd 2016-ban, 84 éves korában hunyt el.

 

Szöveg: L. J.

Nyitókép: Getty Images

(biography.yourdictionary.com)