7 alkotás a magyar festészet kiemelkedő alakjától, Csontváry Kosztka Tivadartól

Csontváry neve talán senkinek sem ismeretlen, azt azonban kevesebben tudják, hogy a 19-20. századi magyar képzőművészet jeles alakja nemcsak a festészetben, de a gyógyszerészet és a jogtudomány területén is otthonosan mozgott. Az örökké magányos és meg nem értett festőművész leghíresebb alkotásait halálának 99. évfordulója kapcsán gyűjtöttük csokorba.

Önarckép (1893)

Az alkotás közben ábrázolt önarckép a művész festészetének korai szakaszából való, a feltételezések szerint gyógyszertári szobájában festette le magát. Tekintete komoly, kifejező és az elhivatott művészt jeleníti meg. A festőt amúgy életet végig elszántság jellemezte, ami alkotásaiban is egyértelműen megjelent. Az önarckép Csontváry halála után került elő a gácsi patika padlásáról.

Traui tájkép naplemente idején (1899)

A festmény a trogiri óvárost Chiovo szigetével összekötő hidat jeleníti meg, bár a híd sokkal rövidebb, mint a valóságban, a környezet és a házsorok hasonló képet mutatnak ma is. Az esti időszakot a kiszűrődő lámpafények és a naplemente árnyékai jelzik. Az élénk színek pedig egyértelműen megadják a kép hangulatát, és Csontváry szabadtéri festészetének lényegét, ami a festő által megalkotott „napút” fogalma volt. A művész folyton a nap útját, fényeit és vonalát tanulmányozta és igyekezett ezek pontos mását megörökíteni.

A Keleti pályaudvar éjjel (1902)

A Keleti pályaudvar éjjel egy nagyon hangulatos festmény, ami kellemes képet ad a pesti életről, és az éppen az állomásra érkező lovasokról, az ablakokból kiszűrődő fények pedig szinte életre keltik a fejünkben az épület belső életét és a várakozó utasok alakjait. A fények – amikről tudjuk, hogy központi szerepet játszottak Csontváry művészetében – itt is fontos szimbólumok, a mesterséges és természetes árnyak váltakozása energikusságot közvetít.

Szerelmesek találkozása (1902)

A Szerelmesek találkozása – más néven Randevú – egy olyan olajfestmény, ami kulcsszerepet játszik a művész életművében. Ebben az időben zárult le ugyanis Csontváry stíluskereső korszaka. A festményt sokáig elveszettnek hitték, majd kiderült, hogy egy család 60 évig titokban magánál tartotta. 2006-ban a festményt felfedték, restaurátorok megtisztították és eredetiségének megállapítása után elárverezték. 280 millió forintos eladási ára a valaha eladott legdrágább magyar festménnyé tette.

Római híd Mosztárban (1903)

A festmény 1903 tavaszán készült Hercegovinában, amin egy balkáni kisvárost láthatunk, fókuszban a jellegzetes és merészen átívelő híddal. A képen egyszerre dominálnak a világosabb és élénkebb színek, a háttérben magasló hegy sziluettje és a méltóságteljes víz azonban harmóniát ad az alkotásnak. A város kihaltnak tűnik, nincsenek benne emberek, szinte érezhető a csend és a nyugalom, anélkül, hogy bármit is hallhatnánk. A mű nemcsak egy kisváros világát tárja a szemünk elé, de Csontváry álomvilágát is.

Magányos cédrus (1907)

Csontváry talán legismertebb festménye a Magányos cédrus, egy különleges alkotás, amelynek középpontjában egy hatalmas, hajlongó, a tájat uraló cédrusfa áll. A festmény időtlen és tele van univerzális szimbólumokkal, melyen a magyarok eredete, hitvilága és a keleti kultúrák is megjelennek. A képen az életfa jelképezi a világmindenséget, de a festő sebezhetőségét és magányosságát éppúgy, mint művészetének erejét és örökkévalóságát.

Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban (1907)

A festmény Csontváry természethez való kötődését, ugyanakkor sajátos természetképét is megjeleníti. A képen a termékenységet és a tudást is jelképező ősi fát láthatjuk, ami nemcsak a természeti adottságokat mutatja meg, de mitologikus jelentéssel is bír. A festmény – a Magányos cédrussal ellentétben, ahol a művész saját magányát vetette vászonra – az ünnepelt és önmagát ünnepeltető festővel azonosítható, aki nem más, mint a hatalmas és erős cédrusfa.

 

Szöveg: L. J.

Képek: Pinterest

(hung-art.hu)