A leggyönyörűbb, örök érvényű tanítások A kis hercegből

Antoine de Saint-Exupéry kalandos élete során a világirodalom egyik legszebb és legértékesebb remekét hagyta ránk, A kis herceget. A műből a mai napig rengeteget lehet tanulni. Írója ma lenne 117 éves, ennek apropóján idézzük tanulságos gondolatait a kötetből.

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan

– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.

Aki hiú, az csak a dicséretet hallja meg, soha mást.

A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (…) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.

Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít.

A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.

Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: “Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok…” – sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: “Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: “Ó, milyen szép!”

Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.

Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson.

Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.

Összeállította: F.R.

Illusztrációk: Pinterest