Mitől szép valaki a kamera előtt? - Interjú Nánási Pállal

Honlapja telis-tele van gyönyörű nőkről, tökéletes női testekről – olykor kevés ruhában – készült fotókkal. Több száz ismert embert fotózott már le, és még több civilt. Bárki jelentkezhet nála, aki szeretné megtudni, hogyan látja szépnek őt a fotós objektíve. De pontosan milyen is ez a szépség? És a tükörnek miért nem hisszük el mi, nők, amit neki igen? Kempf Zita interjúja.

Mit tippelsz, hány nőt fotóztál már le?

Hú, fogalmam sincs. Több ezret.

Le tud még nyűgözni egy bármilyen szép vagy épp tökéletes női test? Vagy valahogy úgy vagy ezzel, mint a nőgyógyász a szakmájával?

Ez nem az a szakma, amit szerintem meg lehet unni. Még mindig ugyanúgy imádom, mint mikor elkezdtem. Szokták mondani a szakmabeliek, hogy már mindent lefotóztak – és ez valahol így is van –, de az ember ennek ellenére folyamatosan azt kutatja, hátha mégis van olyan, amit majd én csinálok meg először. A mai napig lenyűgöz a formák és fények találkozása. Mondjuk tárgyat nem szeretek fotózni.

És férfiakt sincs túl sok a portfóliódban…

Nincs-nincs. Mondjuk jövő héten pont készítek egy ilyen sorozatot, de tény, hogy ez a téma kevésbé inspirál. Meg hát velük kevésbé van gyakorlatom. Nőkkel mindig is könnyen kommunikáltam, férfiakkal dolgozni teljesen más. Maga a lemeztelenedés is egy érzékeny helyzet: a férfiak általában kevésbé kitárulkozóak, mint a nők.

Szíve mélyén minden nő címlaplány szeretne lenni?

Igen. Bár inkább úgy fogalmaznám meg ezt, hogy mindenki szeretne egyszer életében egy olyan sorozatot magáról, amit bátran megmutathat mindenkinek, mert a legjobb formáját láttatja. Szóval címlap vagy sem, van ilyen igényük a nőknek, és szerintem kell is hogy legyen. Persze sokan sokkal zárkózottabbak annál, hogy gondoljanak ilyesmire, pedig nekik is kiváló terápia lenne egyszer olyan fotót látni magukról, amire azt mondják: igen, ez vagyok én.

Vajon mindig tisztában vannak azzal, kik is ők? Vagyis amit gondolnak magukról, az megegyezik azzal, amilyennek a külvilág, benne pedig épp a te kamerád mutatja őket?

Az esetek nagy részében teljesen más a nők önképe, mint amilyenek valójában, vagy fogalmazzunk úgy: amilyennek én látom őket. Azok, akiknél nagy az eltolódás, mindig megdöbbennek, amikor először mutatok meg nekik néhány fotót munka közben, vagyis amikor szembesítem őket magukkal. Ez mindig egy izgalmas, érzékeny pillanat, és nagyon óvatosan bánok azzal, hogy mikor kerüljön rá sor, hiszen befolyásolja a fotózás további menetét.

Fontos neked, hogy a valóságot fotózd, vagy inkább arra törekszel, hogy azt fotózd, amit az illető látni szeretne magáról?

A fotó igazi nagy hazugság. De közben mégiscsak azt mutatja, ami ott és akkor megtörte a fényt. De bármiről: egy szobáról, egy autóról is lehet olyan képet készíteni, ami torzítja a valóságot – úgyhogy nagy a fényképész felelőssége. Én pozitív impulzusokból táplálkozom, ezért nekem fontos, hogy kitaláljam, az illető milyen képnek örülne magáról. Egy fotós sikere ebben is mérhető: tudsz-e olyan tükröt mutatni, amivel a másik boldog? Ha nem, akkor egy idő után nem lenne senki, aki a kamerám elé állna. Akár magánembernek dolgozom, akár reklámcégnek, próbálom a dolgok pozitív oldalát megfogni, az életet is így jó élni.

A teljes interjút a Nők Lapja Szépség különszámunkban olvashatjátok el. A magazin április 19- óta kapható az újságosoknál.

Szöveg: Kempf Zita

Fotó: Fliegauf Dániel