Ingrid Bergman, több, mint sztár

Három Oscar-díj, három férj, négy gyerek. A szerepeket ne is számolgassuk, de vegyük hozzá, hogy Hollywood üdvöskéje nemcsak filmekre tartogatta tehetségét, hanem bőségesen aratott sikereket színpadon is. Ingrid Bergman több volt, mint sztár, igazi színésznő, jelentős művész. Nem mellesleg az egyik legszebb nő a filmtörténetben. Hulej Emese írása.

Túl magas, túl sűrű a szemöldöke, a fogai kuszák, a neve kimondhatatlan… Ezekkel a problémákkal szembesültek Hollywood sztárcsinálói, amikor David O. Selznick először mutatta meg nekik a Svédországból frissen szerződtetett Ingrid Bergmant. Nem véletlenül. A filmipar fővárosa pont az a hely, ahol az ilyesfajta gondokat orvosolni szokták. (Kivéve talán a magasságot…) Ám a fiatal svéd színésznő a maga józan eszével és skandináv természetességével megmakacsolta magát. Nem! Őt vagy hagyják meg ilyennek, vagy fogja magát, és már fordul is vissza Európába.

Az első meghökkenés után Selznick és csapata úgy döntött, szexepilt farag a lány makacsságából, meghagyják olyannak, amilyen, sőt ezzel reklámozzák a sajtónak. Végül is volt már Hollywoodban egy nehezen kezelhető svéd teremtés, aki elég sokra vitte…

Bár az akkor huszonnégy éves Ingrid Bergman szinte semmiben sem hasonlított Greta Garbóhoz, abban igen, hogy ő is gyönyörű volt. Az ember azt gondolja, ha nézi a róla készült képeket, filmeket, hogy a jóisten különleges ajándéka, ha valakinek ilyen külsőt adományoz. Nemcsak a hamvas bőr, a gyönyörű csontozat, a száj, a szem, a hang, de az egész nő csodaszép. Az a fajta, aki reggel is, az éjszaka közepén is, vizes hajjal, sőt kopaszon is szép marad. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy egy igen-igen jó színésznőről van szó, aki egyáltalán nem csak a külsejével aratott sikereket, szép lassan elkezdhetünk irigykedni. De ne tegyük! Bergman életének megvoltak a nehézségei, az első mindjárt gyerekkorában, hiszen hároméves volt, amikor édesanyja meghalt, tíz évvel később pedig legfőbb támasza, imádott apja is. A szerető nagynéni és nagybácsi nem volt boldog a gondolattól, hogy a kislány az erkölcstelen színészi pályát választja, de tisztességes alkut kötöttek vele, és fegyelmezetten fogadták, hogy a lányt felvették a színiakadémiára.

Sztáranyu

Van Ingrid Bergmannak egy olyan tulajdonsága, amelyre kevesen gondolnának, figyelve a könnyes tekintetű szép nőket, akiket gyakran játszott. Arról van szó, hogy soha nem várt a lehetőségre, hanem szinte folyamatosan kereste őket. Amint volt egy kis ideje, már kapcsolatot keresett a filmgyárhoz, és próbafelvétel után szerepet is kapott. Ugyanakkor nem volt kemény karrierista sem, hiszen huszonegy évesen férjhez ment, és két év múlva megszülte első gyerekét, Piát. Ekkor már a svéd filmgyártás csillagának számított, és sorra érdeklődtek utána a hollywoodi filmes cégek. Ám mivel csak szerződést kínáltak neki, nem konkrét szerepre hívták, nemet mondott, nem akart évekre
elköteleződni olyan feltételekkel, hogy bármelyik szobalányfigurát el kelljen játszania bármelyik filmben.

Amikor mégis hajóra szállt, hogy Amerikába utazzék, arra már jó oka volt. A Selznick International vele akarta elkészíteni a három évvel korábban szintén vele forgatott svéd filmet, az Intermezzót. Az Egyesült Államokban töltött három hónap alatt sok minden történt vele. Először is az, hogy gyakorlatilag nyakló nélkül falta az édességeket… A húsgolyó országából érkezett lány rendre elcsábult a banáncsóknak és a karamellás kehely láttán, bár ha megnézzük a Leslie Howarddal forgatott Intermezzót, ennek jelét nem vesszük észre.

Bergman és férje addigra már túl voltak egy németországi turnén, látták Hitler egyik felvonulását, sőt attól is tartaniuk kellett, hogy Ingridet maga Goebbels személyes találkozásra invitálja, tekintve, hogy vonzódott a színművészet fiatal és női képviselőihez. Szerencsére a meghívás elmaradt. Ám 1940-re az európai helyzet olyanná vált, hogy Selznick az egész családot áthívta az USA-ba, és ők el is utaztak.

Bár Ingrid Bergmant elsősorban filmsztárként tartják számon, sokat elmond róla, hogy pályája minden szakaszában kereste és boldogan fogadta a színházi szerepeket. Amerikában először Molnár Ferenc Liliomának Julikájaként mutatkozott be, csak azután jöttek a nagy forgatási időszakok. Ám azokról is megvolt a maga elképzelése. Amikor például szerepet osztottak rá a Doktor Jekyll és Mr. Hyde-ban, és a partnere Spencer Tracy lett, ő nem a szabályos széplány, hanem a ledér, szabad szájú Ivy szerepét akarta magának. És meg is kapta. Az a szerep, ami alapján a filmtörténetbe bevonult, elég sok fejtörést és kevés örömet szerzett neki. A Casablancáról van szó. Hiába ostromolta kérdéseivel a rendező Kertész Mihályt, arra sem kapott választ, hogy a két rivális férfi közül ő tulajdonképpen melyiket is szereti. Ebben a bizonytalanságban zajlott a forgatás az amúgy is hűvös és távolságtartó Humphrey Bogarttal. Még az is lehet, hogy ez a megfoghatatlanság is része a hatalmas sikernek, ami hősnőnket a legnagyobb sztárok sorába emelte.

A cikk folytatását a Nők Lapja 2017-es Tél különszámában olvashatjátok el.

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Getty Images, Profimedia