Hollywood álomgyára = rémálomgyár?

„Egyetlen filmcsillag van az MGM-nél: Leo, az oroszlán” – hirdette a tábla a hollywoodi stúdió bejáratánál. És valóban, a kezdő képsorokban felbőgő „logóoroszlánnal” nagyobb tisztelettel bántak, mint a bálványokkal, akikért milliók rajongtak. Bármit megkaphattak, cserébe viszont mindent elvettek tőlük: az önbecsülésüket, a szabadságukat, legalapvetőbb emberi jogaikat is. Vass Virág írása.

Ezen az őszön megtörtént a lehetetlen: a szoknyavadász hollywoodi félistent utolérte a végzete. Hollywood legbefolyásosabb embere, Harvey Weinstein ellen (többek között a Ponyvaregény, Az angol beteg, a Szerelmes Shakespeare, a Kill Bill producere) összefogtak a sztárok. A New York Times címoldalon hozta a leleplező cikket, és azóta sorra szólalnak meg az egykori kezdő színésznők, akiket a befolyásos hollywoodi producer zaklatott és megfélemlített. Ashley Judd törte meg a csendet, és bátorsága láttán sorra tettek vallomást a többiek is – többek között – Gwyneth Paltrow, Angelina Jolie, Mira Sorvino.

George Clooney elsőként ítélte el a hatalmával visszaélő producert, míg más férfi sztárok, Matt Damon és Russell Crow inkább falazni próbáltak egykori főnöküknek: személyesen keresték meg az újságírónőt, hogy ne jelentesse meg a leleplező cikket. Weinstein a terhelő vallomások után nem tagadta a vádakat, azzal védekezett, hogy azokban az években, amikor ő kezdett, a filmiparban még bevett szokás volt, hogy producer „udvarolt a kezdő színésznőknek”.

Állítólag az „egész ipar” tudott a producer viselt dolgairól, csak a legtöbben szemérmesen félrenéztek, a karrierjét senki sem kockáztatta. Az aggodalmak talán nem is bizonyultak alaptalannak, tekintve, hogy Weinstein a leleplező cikk megjelenése után is minden eszközt és összeköttetést bevetett, hogy botrányt eltussolja: szívhez szóló  körüzenetet küldött Hollywood fejeseinek, hogy támogassák a „szörnyű helyzetben”, miközben az alkalmazottait súlyosan megfenyegette, nehogy terhelő vallomást tegyenek ellene.

Hollywood legbefolyásosabb producerének keze mindenhová elért. Ő volt Hillary Clinton kampányának egyik komoly támogatója. Ugyan ki merne szexuális zaklatással vádolni egy embert, aki nyilvánosság előtt a női egyenjogúság szószólója?

A botrány után viszont egy emberként határolódott el tőle a filmes elit: Megengedhetetlen és döbbenetes, hogy ilyen dolgok történhetnek Hollywoodban! – nyilatkozta Meryl Streep, Judi Dench, Jane Fonda és Clooney is, ami nyilvánvalóan barokkos túlzás. Hisz időről időre kipattannak hasonló ügyek (két éve Amerika tévés kedvence, Bill Cosby keveredett botrányba, nem sokkal később Roger Ailest, a Fox csatorna alapítóját mondatták le majdnem ugyanilyen eset miatt).

Clooneynak már csak azért is tisztában kellett lennie mindazzal, mi mindent tussoltak már el az Álomgyárban, mert tavaly forgatta az Ave, Cézár című, Eddie Mannix életéről szóló filmet. Az MGM híres filmmoguljának az volt a dolga, hogy a kulisszák mögött kipattanó botrányokat eltussolja. Ennek a pozíciónak neve is van az Álomgyárban, úgy hívják: „fixer”, vagyis az a személy, aki a sztárok imázsát jó pénzért fixálja, helyre teszi, elrendezi. Egy ilyen imázsgyáros – különösen Hollywood aranykorában – élet és halál ura volt. A szó szoros értelmében.

Költözzön a sztárok mellé!

H. J. Whitley ingatlanfejlesztő, akit hollywood atyjaként szoktak emlegetni, a naplója szerint 1886-ban nászútján a mai Hollywood lankáin állt, a völgy felett, amikor észrevett egy kínai férfi t, aki egy fát vonszolt maga után. Megkérdezte a férfi t, mit csinál, mire a férfi erős akcentussal azt felelte: „Én vontatok fát.” Ami angolul szó szerint „I hauling wood”, ám a kínai kiejtésében Holly – Wood-ra egyszerűsödött. Az angol–skót származású ingatlanfejlesztőt annyira elbűvölte a változatos vidék, amelyhez ráadásul szép emlékek is kötötték, hogy megvásárolt itt 190 hektárnyi földet. Amikor egy évvel később, 1887-ben – százharminc éve – bejegyeztette, eszébe jutott a kínai facipelő jól csengő nyelvbotlása, és Hollywood néven jegyeztette be a területet. Szent (Holly) Fa (Wood).

Az épülő lakópark mindössze 16 kilométerre feküdt Los Angelestől, igaz, akkoriban az egypályás villamosvasút két óra alatt tette meg ezt a távolságot szőlőültetvények, árpamezők és citrusligetek között. Whitley dollár tízezreket költött a terület fejlesztésére, bevezette a villamosáramot, alig tíz év leforgása alatt Hollywoodlandnek már postaállomása, bankja, két hotelje és saját újságja volt. A századfordulón nyomtatott amerikai újságok többsége tele volt hirdetésekkel, amelyek modern, tiszta és dinamikusan fejlődő területre csábítgatták a fi atal családokat. Aki akkoriban hitt az ingatlanügynököknek, annak a leszármazottjai ma jómódban élnek.

A legnagyobb reklámot azonban az akkoriban induló fi lm ipar jelentette Hollywood lakóparkjának, a mozgókép vásári látványosságból néhány év alatt komoly iparággá nőtte ki magát. Néhány filmes szerette volna megingatni Thomas Edison vállalatának, a Motion Picture Patents Companynak egyeduralmát, ezért úgy döntöttek, nyugatabbra költöznek, és saját stúdiót alapítanak. Változatos domborzati viszonyai és csodás klímája miatt Hollywood ideális választásnak bizonyult. Hollywoodland szállodáival és üzletsoraival párhuzamosan felépült egy másik, egy papírmasé város, párizsi kávézókkal, londoni házakkal, vadnyugati ranchokkal. A stúdiók felfedezettjeit azonnal valamelyik helyi medencés villába költöztették. A dombok tetejére pedig – afféle ingatlanmarketingként – hamarosan kikerült a „Hollywoodland” felirat. Az emelkedő ingatlanárak mellett a befektetők a csodás panoráma mellé bónuszként a csillagokat is megkaphatták. A filmsztárok szomszédságát. Ám azt egyetlen szomszéd sem tudhatta, mi is történik pontosan a magas kőkerítések túloldalán.

A személyiséghez való jog

A sajtósok tüzes füsttel írták a sztárok nevét a levegőbe, álmokat gyártani kemény biznisz, sok pénzt visz, de sok pénzt is hoz. A mozi szabvány szerinti szépséget, tehetséget, mítoszokat gyártott. A filmgyártással gyakorlatilag egy időben épült ki egy másik iparág, a „publicity”, a sztárokat népszerűsítő marketinggépezet. A sajtósok nem csak a sajtót irányították, azt is figyelték, mi fér bele az adott sztár imázsába, milyen háttérsztorit kell körékanyarítani, hogy érdekesebbé váljon a közönség számára.

A cikk még korántsem ért véget, a folytatást a Nők Lapja 2017-es Tél különszámában olvashatjátok el.

Szöveg: Vass Virág

Fotó: Getty Images