Gimnázium = a gyerekkor vége?

A négyosztályos gimnáziumi képzés mellett ma már nyolc- és hatosztályosat is választhatunk a gyerekeinknek. De melyik mellett döntsünk? Vajon melyik segíti legjobban a fejlődést? A pszichológia nem támogatja a túl korai szelekciót, de az élet gyakran felülírja a lélektani szempontokat.

gimnazium_gyerekkorvege

KIS ÖTÖDIKESEKKEL ÜLÖK suli után a padon, épp most kezdték a tanévet egy jó hírű, nyolcosztályos gimnáziumban. Kérdezgetem őket, ki miért választotta ezt az iskolát. Bence pici még, nem ér le a lába, lóbálja is, miközben beszélgetünk. Neki itt dolgozik az édesanyja, adta magát, hogy ebbe az iskolába járjon. „Az is jó iskola volt, ahová jártam, de anya mondta, hogy onnan előbb-utóbb úgyis el kellene jönni. Jól tanultam, tehát megpróbáltuk a felvételit” – fogalmazza meg szép kerek mondatokban. Végül kiváló eredménnyel írta meg a tesztet, egyértelmű volt, hogy felveszik. Csilla is szuper felvételit írt, de ő rengeteget készült rá, ami nagy erőfeszítésébe került, sok délutánja és hétvégéje ráment, nehéz volt, nem szívesen emlékszik erre. Sőt, azt is elárulja, hogy magától nem váltott volna, mert egy olyan iskolába járt, ahol nagyon jó volt az osztályközösség, sok kedves barátnőjét kellett elhagynia. A szülei akarták, hogy felvételizzen, nem ő.

A FELNŐTTEK JOBBAN TUDJÁK

A fentiekből talán kiderül, hogy a kisdiákok nagyon kiszolgáltatottak, akkor felvételiznek, ha a szüleik ragaszkodnak hozzá, és egyáltalán nem biztos, hogy az ő szempontjaik érvényesülhetnek. Persze könnyen lehet, hogy egy 10-11 éves tanuló szülője felnőttként valóban jobban tudja, hol tanuljon tovább a gyereke, különösen, ha egy jó gimnáziumhoz minden intellektuális és pszichés adottsággal rendelkezik. „Szerintem először a gyermekünk adottságaival kell tisztában lenni – fogalmazza meg Andrea, aki végül nyolcosztályos gimnáziumba íratta a kisfiát. – Fontos tudni, hogyan viseli a stresszt, a kihívást, elég érett, önálló és céltudatos-e ahhoz, hogy gimnáziumba menjen. Mi azt gondoltuk, hogy Gergő megállná a helyét egy gimnáziumban, ezért vágtunk bele. Barátaink körében sok idősebb gyermek van, és azt láttuk, hallottuk, hogy nehéz nyolcadik osztály után egy jó gimibe bekerülni. 14 évesen már minden erről szól, és nagy tétje van, mert nincs több lehetőség, egy írásbeli sikerén múlik minden. Mi ezt nem akartuk megvárni, ezért azt gondoltuk, hogy megpróbáljuk korábban is, mert ha sikerül, akkor érettségiig nincs több gond a továbbtanulással.”

Andrea azt már csak suttogva árulja el: a döntésükbe belejátszott, hogy Gergő nem érezte jól magát az osztályában, és a tanító néninek nem volt ideje arra, hogy a kisfiúval kiemelkedő képességeinek megfelelően foglalkozzon. Gergő csak unatkozott az órákon, és őszintén féltek attól, mi lesz vele ötödiktől, elég jó lesz-e a felső tagozat színvonala ahhoz, hogy érdemes legyen maradnia.

KIPRÓBÁLHATJÁK, MIBEN TEHETSÉGESEK

„Az ötödik-hatodik osztály az az időszak a diák életében, amikor még fenntartás nélkül fogadja el a tanulási helyzeteket – emeli ki Papp György, a békásmegyeri Veres Péter Gimnázium igazgatója, ahol nyolcosztályos és négyosztályos gimnáziumi képzés is folyik. – A diákok ebben az életkorban még nyugodtabbak, a többség még a kamaszkor előtt áll. Ötödikben mindenképpen változás kezdődik az életükben, elindul a felső tagozatos képzés. A rendszerváltás után az iskola vezetése és nevelőtestülete a nyolcosztályos képzési rend mellett tette le a voksot. Akkoriban úgy képzelték, hogy a négyosztályos évfolyamokat lassan kivezetik, de 2003-ban kötelezték az iskolát ennek az újraindítására. Azóta az iskola teljesítményét ez a két képzési rend együttesen adja, amire büszkék is vagyunk. Egyre több szülő szeretné ide íratni a gyermekét, ami meglehetősen nagy terhet ró ránk, hiszen biztos, hogy nem tudunk minden jó képességű gyereket felvenni. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az iskola a vonzását nemcsak a magas színvonalú oktatásnak köszönheti, hanem annak is, hogy itt emberséges a légkör, és a diákokat partnernek tekintő pedagógusközösség dolgozik. Az oktatás kiegészül művészeti képzéssel és gazdag sportélettel. Már a mindennapos testnevelés bevezetése előtt törekedtünk arra, hogy mindenki rendszeresen sportoljon egyesületben vagy az iskolában. A kicsiknél ez a délutáni tanításhoz illeszkedik, tehát anélkül tanulhatnak zenét vagy sportolhatnak, hogy ez pluszpénzbe és -fáradságba kerülne a szülőknek. Ezenkívül rengeteg szakköri órát is kínálunk, amibe a tehetséggondozás és a felzárkóztatás feladata is benne foglaltatnak. Az a tapasztalatunk, hogy sok szülő előre megtervezi a gyereke életét, és komoly tragédiaként éli meg, ha nem sikerül a felvételi. Ez azért is lehet így, mert kevés az olyan iskola, amiben a szülők megbíznak. A sikerünk annak is köszönhető, hogy a hozzánk kerülő 10-11 éves gyerekek még nagyon nyitottak és érdeklődőek, közben pedig sok mindent kipróbálhatnak, megismerhetik annyira önmagukat, hogy kiderüljön, miben tehetségesek igazán, milyen irányba érdemes tovább tanulniuk.”

A cikk befejezését a Nők Lapja legújabb, ISKOLAVÁLASZTÓ különszámában találjátok.

Szöveg: Rist Lilla

Kép: Europress/Getty Images