Ősi mítoszok - Lélekmadártól psziché istennőig

Az emberiség ősidők óta tisztában van azzal, hogy igazi mivolta nem azonos a halandó testével. Létezik valami más is, ami a tükör előtt állva azt mondatja velünk: „Én.” De vajon mi vagy ki ez valójában? Az ősi népek mítoszai sokkal többet tudtak lélekről, tudatról, egyáltalán az ember és az univerzum titkairól, mint a modern tudomány.

 

Ősi mítoszok

Az ősi kultúrákban számtalan lélekhiedelemmel, mítosszal találkozunk. A sokféleség azonban csak látszólagos: valójában minden nép, civilizáció ugyanazt tanította, legfeljebb a tanok átadására szolgáló jelképek, istennevek különböztek. De a lényeg mindenütt azonos volt, mivel az összes kultúra ugyanabból a közös tudáskincsből merített.

Ez az oka annak, hogy például a legfontosabb három lélekrésznek tartott asztrál-, éter- és mentáltestről más neveken, de ugyanúgy tudtak például az egyiptomiak, a kelták, a maják és az ősmagyarok is. Manapság a lélekkel inkább csak a vallások foglalkoznak, sokakban azt az érzést keltve, mintha a lélek valami ósdi babonaság lenne, amiben a modern embernek már nem kell hinnie. Az ősidőkben viszont a lélek és működése a tudomány tárgya volt: olyan papok, papnők kutatták, akik szakavatott tudósok is voltak egyben. Rendkívül mélyreható ismeretekkel rendelkeztek a lélekről, annak szintjeiről, a fogantatás előtti és halál utáni sorsáról, a mítoszok, hiedelmek pedig kódoltan ezeket az információkat tartalmazzák.

Kilenc lélek Egyiptomban

Közös tanítás volt minden népnél, hogy a bennünk élő halhatatlan energia többféle formát ölt – azaz „több lelkünk” van. Nem véletlenül tettük idézőjelbe, hiszen ez is csak látszólagos többféleség: valójában mindenkiben egyetlen egy lélek működik. A köznyelv azonban mégis megkülönböztet lelket, tudatot, észt, ént, személyiséget, egyéniséget és még sorolhatnánk, ám ezek csak az igazából egységes lelkünk különféle arculatai. A lélekről az ókori Egyiptom bölcsei különösen sokat tudtak. Hitük szerint minden élőlényben egy halhatatlan, fénytermészetű energia működik, amely többféle szinten nyilvánul meg. Legdurvább formája a fizikai testünk (egyiptomi nyelven: Khat), amelyet mumifikálással igyekeztek megóvni az enyészettől, mert hitük szerint szükség van rá a belőle távozó többi lélekrész túlvilági útjához. Az egyik ilyen láthatatlan szellemtestünk a Ka nevet viselte, amely életerőt jelent. A Ka-lélek az asztráltestnek feleltethető meg, az egyiptomiak szerint – akik jól ismerték a csakrákat – a Ka-energia működteti az auránkat behálózó energiacsomópontokat. Nála magasabb rendű lélekformánk a Ba, amelyet emberfejű lélekmadárként ábrázoltak. A Ba a pszichének vagy mentáltestnek felel meg, mely jellemvonásainkat, személyiségünket hordozza. Hasonló az Ib is, amelyet szívnek szoktak fordítani, de valójában a lelkiismeretet jelenti.

Az egyiptomi vallás szerint halálunk után át kell esnünk a lélekmérlegelés próbáján: az istenek megmérik az Ib-szívünket, és ha az nehezebb Maat, az igazság istennője strucctollánál, az azt jelenti: lehúzza a sok jó gondolat, ami életünk során szívünkben felhalmozódott. Ez esetben a túlvilági bíróság kedvező ítéletet hoz: „minden rendben, továbbmehet…”.

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2018/01. lapszámában olvashatjátok! 

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock