Jó éjszakát, szép álmokat! Mit mond a tudomány az alvásról?

Aludni, de hogyan? Jónap Rita írásából kiderül!

Sokkal jobban elvagyunk evés, szex, talán még ivás nélkül is, mint az alvás hiányával. Ha az ember nem vesz magához olyan stimulánsokat, mint kávé vagy energiaital, akkor egy-két nap után csinálhat bármit, akkor is elalszik. Az alvás mégsem gombnyomásra működő tevékenység, rengetegen szednek altatót, majd nappal isszák a serkentőket, és küzdenek az aluszékonysággal. Egészen kevesen vannak azok, akik mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve elégedettek az alvásukkal.

Az agykutatás az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományág, a technológia fejlődésének köszönhetően évről évre többet tudunk arról, mi zajlik a koponyánkban nappal és éjszaka. A vizsgálatok egy része az alvásra fókuszál, az eredmények, felfedezések pedig az alvászavarokkal foglalkozó orvosok és az agykutatók együttműködésének köszönhetően hamar átkerülnek a gyakorlatba.

MIÉRT ENNYIRE FONTOS?

Van, aki öt óra alvást követően friss, tettre kész és kipihent, míg a másik nyolc-kilenc óra után is csak vonszolja magát. A legtöbb ember ingerlékennyé, szétszórttá válik, ha tartósan nem tudja magát megfelelően kialudni. De mi történik az agyban éjszaka, miért olyan fontos maga az alvás?

– Jelenleg több népszerű elmélet is van ezzel kapcsolatban, amelyek nem zárják ki egymást, akár egyszerre is igazak lehetnek – mondja Komlósi Gergely agykutató. – Az ébrenlét során nagyon sok toxin felszabadul, károsodnak a fehérjék, elfáradnak a sejtek, sok olyan anyag halmozódik fel, ami rontja az agy működését. Az egyik elmélet szerint ezeket az agy eltávolítja az alvás idején. Ilyenkor tudunk leválni a környezetünkről, és ilyenkor tud az agy magára figyelni, mert nem kell a külső szenzoros ingerekre reagálnia. Az elmúlt években lett meghatározó az elképzelés, miszerint ébrenlét során az idegsejteket összekötő szinapszisok tulajdonságai megváltoznak, és az alvás egyik feladata az, hogy ezeket a paramétereket visszaállítsa egy meghatározott tartományba. Így a következő nap az agy újra neki tud futni az érzékelésnek, tanulásnak, a mindennapi tevékenységeknek. A vezető elmélet szerint a nappal megszerzett emléknyomokat az agy éjjel építi be a már meglévő emléktárba. Az bizonyított, hogy a hippokampusznak fontos szerepe van; az emléknyomok először ide kerülnek ébrenlét során, majd alvás alatt átkerülnek az agykéregbe, és itt tudnak tartósan tárolódni. Amikor az állatoknál a tájékozódási folyamatokat vizsgálják, a hippokampusz idegsejtjeinek aktivitása megmutatja, hogy az állat mikor merre fordul a labirintusban. Később, amikor alszik, ez az idegsejt aktivitási mintázat megismétlődik, csak nem ugyanabban az időintervallumban: ami az ébrenlét idején néhány másodperc volt, az az álomban csak tizedmásodperc, mintha egy éles hullámban össze lenne sűrítve az információ. Ez azt sugallja, hogy nagyon fontos, hogy ezek az éles hullámok az éjszakai alvás során emléknyomokként megfelelően épüljenek be. Amikor a kísérletek során a rágcsálókban megakadályozzák ezeknek az éles hullámoknak a létrejöttét, az komoly mértékben rontja az emlékezést. Ezekből a hullámokból több tízezer van egy éjszakai alvás alkalmával, de a számuk idősebb korban erősen lecsökken.

AZ ÁLMOK FÖLDJÉN

Az alvás- és idegkutatás területének egyik fő kérdése évtizedek óta, hogy az alvás kezdete és fenntartása köthető-e agyterületekhez. Az alvászavarok, a kómával járó állapotok orvoslásában nagy segítség, ha pontosan értjük, hogy mi történik az agyban alváskor. Az álmodás azonban más kérdés, ezt a pszichológusok nagyszerűen tudják használni a terápiában, de a legtöbb agy kutatót hidegen hagyja; sokan közülük úgy tekintenek az álomra mint az agytevékenység melléktermékére, aminek nincsen célja. Vannak, akik szerint az álmodás és az emléknyomok konszolidációs folyamata ellentétes, vagyis az álmodás nem segíti az emléknyomok elraktározódását. Az álmokat nagyon nehéz objektíven kutatni, mondja Komlósi Gergely, hiszen csak az egyén elmondására lehet szorítkozni, mégis a fejlett technológiának, különösen az fMRi-nek (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) köszönhetően született pár érdekes felfedezés ezen a téren. Régebben úgy tudták, hogy a REM (rapid eye movement, amikor alvás közben gyors szemmozgás van) időszakában történik az álmodás, de most már lehet tudni, hogy a lassú hullámú alvások idején is van álom. Az elmúlt években egy amerikai kutatócsoport azt vizsgálta, meg lehet-e mondani az agyi aktivitás alapján, hogy valaki éppen álmodik-e. Az eredmények azt mutatták, hogy amikor az agy hátsó része, a nyakszirti és az oldalsó lebeny működése változik, akkor a páciens álmodik, és felkeltve emlékszik is rá, hogy álmodott. Ez talán nem is annyira meglepő, hiszen ezekhez a területekhez köthető a látás, és az álom legtöbbünknél túlnyomóan vizuális jelenség. Azt azonban még mindig nem lehet tudni, hogy amire felébredéskor emlékszünk, azt egy vagy tíz perce álmodtuk.

A téma folytatásáért lapozzátok fel a Nők Lapja 2017/36. lapszámát!

Szöveg: Jónap Rita

Illusztráció: Thinkstock