Így teszi tönkre a klímaváltozás a lelki egészségünket

Most kezdi igazán megbosszulni magát mindaz, amit az ember az évszázadok során a Földdel művelt. A folyamatosan emelkedő átlaghőmérséklet, a hatalmas viharok és természeti katasztrófák nemcsak az élőhelyünket pusztítják el, hanem egy friss jelentés alapján a mentális egészségünket is rombolják.

A globális felmelegedéssel járó hőmérsékletnövekedést már a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk, elég, ha csak a néhány héttel ezelőtti, szokatlanul meleg időre gondolunk, vagy ma kinézünk az ablakon. Pusztító erejű viharok tombolnak a világban, a természeti katasztrófák száma pedig sosem látott mértékben növekedett meg 10 év alatt: 2000 és 2012 között 2,9 milliárd embert érintettek ezek a tragédiák és 1,2 millió emberi áldozatot követeltek. Ez azonban csak néhány sokkoló adat, amivel jól példázható, milyen átalakulásokkal kell számolnunk a jövőben is a klímaváltozás miatt, ami sajnos nemcsak a környezetünkre van hatással…

A pszichénket is pusztítja

Az elmúlt évszázadok során olyan sok csapást mértünk Földünkre, hogy annak hatásai már nemcsak az életterünket, hanem a mentális állapotunkat is veszélyeztetik – erre figyelmeztet egy frissen kiegészített, szakemberek által publikált jelentés, amit az Amerikai Pszichológiai Társaság az ecoAmerica nevű csoporttal közösen készített, és ami az éghajlatváltozás emberi pszichére mért hatásait vizsgálja. A konklúzió egészen ijesztő, az eredmények alapján ugyanis azok, akik olyan területeken élnek, amik erősebben ki vannak téve a klímaváltozás hatásainak, hajlamosabbak a szorongásra, a depresszióra, a poszttraumás stresszre, sőt még az öngyilkosságra is. De más pszichés problémák is kialakulhatnak náluk – persze nem törvényszerűen. Nem kell tehát mindjárt farkast kiáltani, erre a tanulmány is felhívja a figyelmet, vigyázni azonban egyáltalán nem árt.

Apokalipszis most

A klímaváltozás eddig is rengeteg pusztítást végzett, amire számos természetfotós próbálja felhívni a figyelmet alkotásaival. A cél, hogy a képek által elérhetővé és kézzel foghatóbbá váljon az éghajlati változás veszélye. Ezért örökítette meg az antarktiszi pingvinek élőhelyét Massimo Rumi is, ami szinte teljes átalakulásban van. Ennek következményeképp egyre kevesebb érhető el a fő táplálékforrásukból, a krill rákból. A pingvineknek a túléléshez alkalmazkodniuk kell(ene) a megváltozott körülményekhez, ahogyan azok a fajok is elkeseredetten próbálnak, amelyeket Massimo Rumi kapott lencsevégre lenyűgöző sorozatában.

Massimo Rumi, 2015

A természeti katasztrófák bennünk is törést okoznak

De vajon mi alkalmazkodhatunk-e? Az óriási hurrikánok, az áradások vagy a szokatlanul heves viharok okozta tragédiák ugyanis nemcsak a természetben, hanem azokban az emberekben is mély nyomokat hagynak, akiknek az élőhelyét természeti katasztrófák sújtják. Szeretteik halála, az ő – gyakran maradandó – testi sérülésük, és az, hogy egy egész élet munkája vész kárba egy-egy ilyen sorsfordító eseménynél, komoly lelki törést okozhat. Az akut traumás stressz a leggyakrabban megfigyelhető káros hatás a jelentés szerint, amit szorongás és depresszió is kísérhet.

A 2005-ös Katrina-hurrikán elszenvedői közül például hat emberből egynél diagnosztizáltak poszttraumatikus stressz szindrómát. A vihar utóhatásaként a katasztrófát átélők között kétszeresére nőtt azoknak a száma, akiket az öngyilkosság gondolata is foglalkoztatott, az érintettek közel fele pedig szorongásos tüneteket produkált, valamint a depresszió jeleit is fel lehetett fedezni rajtuk.

De ugyanígy a szélsőséges meleg is komoly hatással van a pszichénkre: az Egyesült Államokban kimutatták, hogy a hőhullámok megsokszorozódása miatt sokkal agresszívebbé váltak az emberek, ami könnyen vezethet ahhoz, hogy másoknak vagy akár maguknak is ártsanak. Az elviselhetetlen hőség a szorongást is megnöveli, a labilisabb lelkiállapottal rendelkezőknél pedig az öngyilkossági hajlamot is serkenti. Triviális példa, de elég csak a túlzsúfolt tömegközlekedési eszközökre gondolni a nyári hőségben – mindenki sokkal ingerlékenyebb ilyenkor embertársaival.

Ha kihúzzák a lábunk alól a talajt

Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a lavina már elindult, a környezetünk jó ideje nyomja azt a bizonyos vészcsengőt. A jelentés rámutat, hogy az előrejelzések szerint 2050-re közel 200 millió ember lesz kénytelen elhagyni az otthonát a klímaváltozás miatt: többek között azért, mert a tengerszint drasztikusan megemelkedik, néhány területen pedig egyszerűen megszűnnek a termőföldek, például a sivatagosodás miatt. Az otthon elvesztése pedig komoly lelki károkat okoz az emberben, aki természeténél fogva, zsigerileg kötődik az élőhelyéhez, ami a stabilitás érzéséhez, az általános boldogságérzethez és az indentitás meghatározásához is nagyban hozzájárul.

Utóbbi különösen igaz azokra, akiknek a foglalkozása is helyhez kötött: mezőgazdasággal, halászattal, állattartással vagy termeléssel foglalkoznak, tehát, ha a környezet nagy változásokon megy keresztül, a munkájukat is elvesztik. Ez történik például a sarkvidéken élő közösségekben, ahol a globális felmelegedés hihetetlen gyorsasággal alakítja át az élőhelyeket. Azoknak pedig, akik elveszítik a kulturális identitásukat, a csoporthoz való tartozás érzését, olyan lehet, mintha a talajt húzták volna ki a lábuk alól.

Így javíthatjuk fel a mentális egészségünket

Természetesen vannak olyan módszerek, amikkel sokat javíthatunk a mentális állapotunkon, hogy sokkal ellenállóbb legyen a környezeti hatásokkal szemben. Igyekeznünk kell olyan szokásokat kialakítani, amelyek feltöltik a fizikai és szellemi tartalékainkat. A testmozgás például rengeteget javít az állóképességünkön és a stresszt is csökkenti, de a rendszeres meditációval is sokat segíthetünk azon, hogy pozitívabban szemléljük a világot. Ez a hozzáállás különösen fontos a céljaink meghatározásakor is. A lélek ápolására emellett kitűnő a társas kapcsolatok valódi megélése, a másikra való odafigyelés vagy éppen az empátia, ami sokkal szebbé teszi az életünket. Ezt azonban nemcsak embertársaink felé kell gyakorolnunk, hanem Földünk irányába is. Ahogyan a klímaváltozás indikátorai is mi vagyunk, a folyamatot is a mi közbenjárásunkkal lehet lassítani. Tévedünk, ha azt gondoljuk, kevesek vagyunk hozzá, nem rajtunk múlik a dolog! Egy kis odafigyeléssel, környezetkímélő megoldásokkal, fenntartható(bb) életmóddal már rengeteget tehetünk élőhelyünkért és rajta keresztül mentális egészségünkért. Nem nagy dolgok, de ha összeadódnak, mindenki profitál belőlük!

Szöveg: Filákovity Radojka

Fotó: massimorumi.com, huffingtonpost.com