Lebegés, kábulat, fent és egyszer csak lent a drogfüggőség legsötétebb bugyraiban

Néhány évtizede még megdöbbentünk, ha szipuzni láttunk egy fiatalembert a sötét utcán, ma rezzenéstelen arccal hallgatjuk: újabb dizájnerdrogok vannak a piacon. Bár a statisztikák szerint nem a kábítószer-függőség Magyarország első számú szenvedélybetegsége, mégis sokan nyúlnak valamilyen szer után. Sokan keresik a lebegést, a kábulatot, az érzelmek fokozását vagy éppen elnyomását. Árvai Magdolna írása.

drogfuggoseg

A drogot adó növények ismerete szinte egyidős az emberrel. Időszámításunk előtt – 1250 körül, a minószi korban – Krétán már használták a mákból nyerhető ópiumot a kábulat előidézésére. A guatemalai indiánok időszámításunk előtt ezer évvel már varázsgombákat fogyasztottak. A sámánok – a füvek, fák, virágok, gyökerek hatásainak ismerői – bizonyos szerektől varázslatokra lettek képesek, látomásaik voltak. Aztán ha nagyot ugrunk az időben, tudhatjuk, hogy ükanyáink mi mindennel szereztek örömet, csillapítottak fájdalmat, altattak vagy csupán jobb kedvre derítették a melankolikust. A maszlag, a mandragóra alkalmazása is régi.

Néhány mai fiatal persze nem agyal ezen, fogalma sincs, mi volt egykor, nem érdekli, nyalja a bélyeget, később pénzt szerez, és jobb esetben megveszi a füves cigit, rosszabb esetben pedig egy olyan olcsó dizájnerdrogot, amelyről a szakemberek sem mindig tudják, mi van benne. A ma kapható, olykor havonta változó, gyakran ismeretlen összetételű, szintetikusan előállított dizájnerdrogok veszélyesebbek a növényeknél. Ezek gyakrabban és gyorsabban roncsolják az idegrendszert, több életet követelnek.

FÁJDALMAS SZEMBESÜLÉS

A budapesti elit magángimnázium a kilencvenes évek elejétől működött. H. Gábor tanár úr ott került közelebbi kapcsolatba drogozó tizenévesekkel.

– Tudtam, sok fiatal szív, lövi magát, de azt nem gondoltam, hogy az én tanítványaim közt is van ilyen. Évtizedek óta tanítok, beszéltünk erről, és egy időben a diákok arról próbáltak meggyőzni, a fű előnye az alkohollal szemben az, hogy nincs másnaposság, nincs gyomortáji rosszullét, és a fejből is előbb kitisztul. Kétkedve hallgattam, aztán óvtam őket, riogatva, hogy aki kipróbálja, nem biztos, hogy képes egy-egy szál füves cigarettánál megállni – folytatja a tanár. – A rendszerváltás után egy ideig szinte nem volt olyan iskolai buli, amelyiken ne lehetett volna érezni a marihuána jellegzetes illatát a folyosón. Később robbant a drogozás, és kezdődött a felvilágosítás. Akadt diák, aki rekkenő hőségben is hosszú ujjú ingben, blúzban jelent meg, ami arra volt jó, hogy eltakarja a szúrások nyomait. A meggyőzés, a szemtől szembeni érvelés eleinte hatásosnak tűnt, de a srácok újból és újból visszaestek. Érdekes tapasztalat volt, hogy a szülők mennyire hárítottak, ha jeleztem, úgy vélem, drogozik a gyerek. Ők nem tudtak semmiről, és fölháborodtak, kikérték maguknak, nehogy már az ő ártatlan báránykájukra ilyet rákenjek. Akadt, akit másik iskolába vittek. A szülő–tanár közös föllépés ritka volt, pedig a drog a diákjaink legjavát, legtehetségesebbjeit érintette! Előfordult, hogy év végi táborozáson egy igazán jó családból származó ifjú csinálta össze magát az erdőben, aki előző este, a diáktársai előtt lőtte be magát, és tisztulása egyik mellékhatásaként elernyedtek a záróizmai. Mostam a ruháit, a nadrágját, és magamban azt hajtogattam, ez nem lehet igaz! Ez a fi ú alig múlt tizenöt éves, és róla aztán senki nem feltételezte! Egy másik diáknak két éve ment arra, hogy megszabaduljon a drogtól, de ehhez kellett egy kórházzal végződő rosszullét és a halálfélelem. Ez a kilencvenes évek közepén, mondhatnám, a magyar drogozás boldog békeidejében történt, amikor az extasyn kívül még alig akadt mesterséges kábítószer. Ezt tanárként tehetetlenül szemlélni borzalmas érzés – meséli könnyes szemmel a már nyugdíjas, ötgyerekes, tizenkét unokás tanár, aki nem titkolja, már nem a diákjait, az unokáit félti.

CÉLTALAN IFJÚSÁG

A félelem jogos, hiszen minden gyerek veszélynek, fenyegetettségnek van kitéve, véli Nyíregyháza- Sóstón dr. Erdélyi Ágnes pszichiáter osztályvezető főorvos, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Sántha Kálmán Szakkórházának addiktológiáján.

A cikk folytatásában kezelésről, okokról és drogtípusokról is szó esik a Nők Lapja 2017/11. lapszámában.

Szöveg: Árvai Magdolna (Közreműködött Magyar Judit, a Central Médiaakadémia hallgatója)

Illusztráció: Thinkstock