10 életbölcsesség Für Anikótól

Színésznő, énekesnő, anya, feleség – nő. Harmóniában önmagával, a világgal. Úgy gondolja, hogy az életben csak a véletlen biztos, de azt is vallja, hogy a jó dolgoknak az a természetük, hogy megtörténnek velünk. De vajon mi jut eszébe a szerelemről?

1. Színház

Az életem meghatározó része a színház, pedig nem készültem színésznőnek. Az Iparművészeti Főiskolára jelentkeztem, textiltervező szerettem volna lenni, de nem vettek fel. Kitanultam a dekoratőrszakmát, szakmunkás-bizonyítványt is szereztem, és elmentem dolgozni. Közben statisztáltam, tévéreklámban is szerepeltem. Beiratkoztam a THÉBA Stúdióba, és ők biztattak, hogy próbáljam meg a színművészetit, ahová elsőre bekerültem.

A színház számomra már tizenöt éve az Örkény Színházat jelenti, melynek ala-pítása óta tagja vagyok. Remek munkáim vannak itt, nem is kívánkozom el innen. A színház olyan, mint egy jó kút, ahová odamennek az emberek, és isznak a vizé-ből, és az érdeklődést látva, talán betöltjük ezt a szerepet.

2. Siker

Egy színészt az érdeklődés, a siker tart életben. Énekelhetek vagy verselhetek én bármilyen zseniálisan otthon a fürdőszobában, ha nem érdekel senkit, amit csinálok, az olyan, mintha nem is léteznék színészként. Ám az életnek csak egy része a munka. A sikerhez hozzátartozik, hogy az embernek a magánéletében is helyükön legyenek a dolgai. Néha a munka vagy a magánélet túlsúlyba kerülhet a másik rovására, de ha huzamosabb ideig áll fenn egy ilyen állapot, elharapóznak a pótcselekvések. Ha azt kérdeznék, mi életem legnagyobb sikere, akkor azt válaszolnám: a kisfiam. Ő most ballagott a bölcsődéből. Ez kicsit viccesen hangzik, de jó megélni.

3. Anyaság

Ez a harmadik harmad az ember életében. Úgy gondolom: a test, a lélek és a szellem egységében működünk, és az életút során is megvan ez a hármas egység. Először eldől, milyen emberekké válunk, azután hogy milyen nők, férfiak, majd anyák, apák leszünk. Persze vannak, akik nem ezt az utat választják, és mégis teljes az életük, ám nekem az anyasággal lett kerek minden. De anyának lenni folyamatos tréning és rácsodálkozás. Felelősek leszünk valakiért, aki már tulajdonképpen készen van. Egy kicsit lehet csak terelget-ni, hiszen pici korától van akarata, személyisége. Ily módon az ember nemcsak a gyerekét, hanem magát is neveli közben.

4. Szerelem

A negyedik dimenzió. Teljesen irreális, elmebaj, de muszáj, mert ez az igazi életelixír. Szerelmes típus vagyok. Szeretem magam abszolút odaadni valaminek, és ebben a helyzetben az sem zavar, hogy kiszolgáltatottá válok. Hiszen térdig érő vízben nem lehet úszni, be kell menni a mélybe, ahol már nem ér le az ember lába, még akkor is, ha az veszélyes. A szerelem olyan, mint egy rakéta: ki kell lőni, és elrepül, vagy ha nem, leesik, és vége. Az első szerelmet a gimiben éltem át. Akár filmet is lehetett volna rólunk forgatni, annyira szép volt. Az elmúlt, de van olyan szerelem, ami nem múlik el. Ha ketten fűtik azt a kályhát, élethossziglan is tarthat.

5. Pletyka

Nem szoktam másokat kibeszélni, és nem is szívesen hallgatom meg, mit mondanak másról a háta mögött. Azt gondolom, aki velem kibeszélne valakit, rólam is ugyanúgy pletykálna. Természetesen az ember érdeklődik, és kicsit szégyellem is, ha elkapok valamit, ami nem rám tartozik. Nem szabad megalázni a másikat, mert az visszajön. Mindenki visszakap mindent, mert az élet egyensúlyban működik. Pitiáner dolognak tartom azt is, ha egy újság kérdezés nélkül megír valamit.

6. Utazás

Ki kell mozdulni, fel kell fedezni új tájakat, városokat. Kíváncsinak kell lenni, hiszen az élet addig tart, amíg az ember nyitott receptorokkal jár-kel a világban, és ezt a televízió sem tudja pótolni. Imádom az Őrséget, az Alpokalját, a Zemplént. Meg-fogott Lisszabon ódon patinája. Ott szinte érezni lehet a már kopott fajanszokban a mór hódoltság idejét. Másik kedvenc városom Prága, ami olyan, mint egy ékszer-doboz: mindig mutat valami apró titkot magából, akárhányszor ott járok.

7. Internet

Nem használok számítógépet, ilyen kőkorszaki vagyok. Nem arról van szó, hogy erényt kovácsolnék a fogyatékosságomból, egyszerűen csak így alakult. Okostelefonom sincs, és az e-mailjeimet a férjem kezeli. Sokan nem értik, hogy lehet így élni, de higgye el mindenki: egész jól.

8. Szakítás

Ha szakítok, akkor elvágok minden szálat. Szakítás után már nem járunk össze, nem hívjuk fel a másikat. Ez nem azt jelenti, hogy ha szembejön az utcán, átmegyek a túloldalra – de erre is volt példa. Egy szakítással mindig lezárok egy fejezetet az életemben, és ez akkor is fájdalmas, ha én mondtam ki: legyen vége. Ilyenkor az ember ugyanis belátja, hogy valami nem működött, és a kudarcot soha nem jó átélni. De mindig előre kell néz-ni, nincs értelme a sebeinket nyalogatni a gödör alján. A gödörből már csak felfelé vezet az út.

9. Halál

Sohasem féltem tőle. Eljátszik időnként az ember a gondolattal, hogy mi lesz majd, és olyankor átérzi egy pillanatra a semmit. 30 éves lehettem, amikor a nappaliba vittem valamit tálcán, és egyszer csak zutty: megcsapott a halál szele. Hiszek abban, hogy a halál – akárcsak az élet – egy stáció a létezésünkben: jöttünk és megyünk. Talán a hit miatt nem félek, mert úgy gondolom, anélkül nincs létezés sem. A hit ugyanis olyan, mint a zenei előjegyzés: tudnom kell, hogy milyen hangnemben kell énekelni a dalt, egyébként csak zaj lesz minden harmónia helyett.

10. Idő

A Halak jegyében születtem, és bár csak bizonyos szinten mozgatja az életemet az asztrológia, talán a csillagjegyemnek köszönhető, hogy állandóan úszkálok, azaz elúszom az időben. Állandó késésben vagyok, amiért utálom magam. 36 órás vajúdás után jöttem a világra, szerintem már itt kezdtem a késést. Még pályakezdő színésznő koromban egyszer elaludtam, és elkéstem egy próbáról, amit nagyon szégyelltem. Azóta két vekkerem van: ha az egyikben lemerül az elem, a másik biztosan felébreszt. A két ébresztőórát egyéb-ként tízperces eltéréssel állítom be.

Szerző: Homonnay Gergely

Fotó: Sárosi Zoltán

Illusztráció: Central Repro