Hogyan mondjam el

Távol vagy, és én képeslapot rajzolok neked, mert kevésnek érzem a telefonon vagy a neten küldött névnapi üdvözletet. Személytelenek a betűk, az emotikonok, a karakterek. Vége a napnak, mire befejezem – órákig tart a pepecselős művelet.

Meglehet, attól a szicíliai asszonytól vettem az ötletet, aki 1973 novemberében rajzolt levelet Németországban dolgozó férjének. Nagy különbség kettőnk között, hogy ő írástudatlan volt. Kérhetett volna segítséget, tollba mondhatta volna ugyan a közölnivalóját, de ehelyett a maga módján, kreatívan oldotta meg a feladatot. Az üzenetet még rejtjelezte is, hiszen csak a család, a régió és a politikai, történelmi, kulturális kontextus ismeretében lehet helyesen értelmezni.

A levél egy tehetséges „kódfejtőnek” köszönhetően vált ismertté. Költői olvasata Gesualdo Bufalino olasz író La luce e il lutto (A fény és a gyász) című könyvében jelent meg 1988-ban. Az ábrák egyszerűek. Miért vehetjük mégis biztosra, hogy a szerző nem értette félre őket? Elég annyi, hogy Bufalino maga is szicíliai. Írásaiban sokat és árnyaltan mesél különleges, hányatott sorsú hazájáról.

„Szerelmem!” – kezdődik a levél egy szívvel, melyre egyenes nyíl mutat. Majd következik négy pálcikaember: az édesanya, aki a levelet írja és három gyermekük. A két nagy egészséges, a legfiatalabb kissé beteges. Az asszony szomorú, mert korábbi levelére, melyet férjének küldött, nem érkezett válasz. Beszámol az aktuális hírekről. Anyósa kórházban van, középső gyermekükkel látogatja – természetesen sosem üres kézzel! -, míg a legidősebb vigyáz a legfiatalabb porontyra. Ami a földjüket illeti, gondoskodott szántásáról-vetéséről. A napszámosoknak 150.000 lírát fizetett. A helyi választásokat a föld fölött hajlongó alakokkal kommentálja. Úgy véli, mindegy, ki nyer, a szegények számára semmi nem változik. „Tegnap kapáltunk, holnap is kapálni fogunk.” Az olajbogyó betakarítására 27.000 lírát, préselésére további 12.000 lírát költött. Egy kicsi és egy nagy kanna telt meg olajjal, melynek literét 1.300 líráért adja el. A két záró sor rajzai segítség nélkül is érthetőek: „Szerelmem, oly messze, a szívem rád gondol! Kiváltképp most, hogy közeleg karácsony, szeretnék veled lenni. Mindannyian ölelünk, én és a három kicsi! Viszontlátásra, szerelmem! A szívem a tiéd, hűséges vagyok hozzád, összetartozunk, akárcsak a gyűrűink.”

Bufalino hitte, hogy az írástudatlanság ellen könyvekkel, a maffia ellen tanárokkal lehet felvenni a harcot. Társadalmi szinten a pozitív változás nagy lehetősége az oktatás. Iskolapadban vagy nem formális keretek között, egyaránt. Az UNESCO október 5-én jegyzi a tanárok világnapját. Azokat ünnepeljük, akik tanítanak, értéket teremtenek és közvetítenek.

Az időre gondolok, amit a rózsáinkra vesztegetünk. Az időre, ami az értékteremtéshez kell. Az időre, amitől a kapcsolataink valóságosak lesznek. Az időre, amit arra fordítottam, hogy tengerparttal, tábortűzzel, Medici liliomokkal rajzoljak tele egy üdvözlőlapot. Az időre, amit a címzett azzal tölt, hogy a szimbólumokat felfedezve a közös élményeinkre emlékezik. Szavak nélkül is érti az üzenetet.

Gősi Lilla

Nyitókép: qz.com