Vevőhűség

Egy szombathelyi bankból kiküldtek egy anyukát, mert a babakocsiban ücsörgő gyermeke hangoskodott. Az édesanya szerint negyven perc várakozás után a másfél éves kicsinek már fogytán volt a türelme, és hangosabban beszélt, mire a biztonsági őr felszólította, hogy hallgattassa el a gyereket, vagy hagyják el a bankot. Az őr később azt mondta, az anya meg sem próbálta megnyugtatni a picit, a hangos sírás már mindenkit zavart, és nem ő küldte ki őket, hanem az anyuka viharzott el. A teljes igazság nyilván nem fog kiderülni, mégsem tudok legyinteni az egészre, mert nem olyan rég volt még, amikor én is órákat töltöttem bankban, önkormányzatban, a legkülönbözőbb várókban a gyerekeimmel. Nem szórakozni jártunk egyik helyre sem a pelenkázótáskába bekészített mesekönyvvel, cumisüveggel, felkockázott gyümölccsel, komplett bábkészlettel. És bevallom, megesett, hogy valamelyik gyerekem sírt. Vagy hangos volt. Ez valószínűleg engem zavart a legjobban, és biztos nem segített volna egy fikarcnyit sem, ha a biztonsági őr beszól, hogy az intelligens és okos gyerekek megértik, hogy csendben kell lenniük. A biztonsági őrre én úgy nézek, mint aki a bank és az ügyfelek biztonságáért felelős, és legfeljebb akkor oktat ki a helyes gyereknevelésről, ha kifejezetten arra kérem.

Már éppen túllendülnék a bankos történeten, amikor azt olvasom, hogy egy miskolci butikba nem engedtek be egy apukát a babakocsiban alvó gyerekével, mondván a pici felébredve kárt tehet a ruhákban. Én meg azt hittem, hogy a vevő az első. Amikor eladóként dolgoztam a nyári szünetekben, a főnököm legalábbis erre tanított. Azt mondta, az én dolgom minél több ruhát és cipőt eladni, ezért legyek kedves mindenkivel. Azzal is, aki bosszantó, aki kekec, aki fölényes vagy ne adj’ isten bunkó. A kisbabákkal érkezőkre nem tért ki, mert fel sem merült, hogy velük baj lehet. Ahogy nekem sem jutott eszembe, hogy nem kívánatos személy lehetek, amikor éveken keresztül babakocsival vásároltam a legkülönbözőbb helyeken. Akkoriban, ha nagy ritkán egyedül jutottam el a közeli szupermarketbe, a polcok böngészése közben rendszeresen azon kaptam magam, hogy a bevásárlókocsit ringatom. A gyerekeim azóta megnőttek, és csak akkor jönnek velem vásárolni, ha cipekedni kell, de én azóta is visszajárok ahhoz a zöldségeshez, abba a kisboltba, gyógyszertárba, ahol kedvesek voltak. Erről szól a vevők hűsége, és ez a gyerekektől függetlenül is működik. Imádom a könyvesboltot, ahol mindig segítőkészek, és bármit megkerítenek, ezért könyvet csak ott vásároltam már azelőtt is, hogy kedvezményt kaptam volna. Ezzel szemben van egy órás, aki ugyan nyert rajtam pár ezer forintot, de elveszített egy vevőt, sőt többet is, mert elmeséltem az ismerőseimnek, hogy átvert. Hosszú távon minden banknak, boltnak, szolgáltatónak az lenne az érdeke, hogy az ügyfelet megfelelően kiszolgálja, hiszen a hírek gyorsan terjednek, a Facebook korában pedig hangosabban is. A jók és a rosszak egyaránt.

Jónap Rita

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/36. lapszámában jelent meg.