A gitár

„Kivont” konyhakéssel sétált be a rendőrségre egy idősebb férfi Thaiföldön. Ahelyett, hogy leteperték vagy szitává lőtték volna, az egyik zsaru lazán ráült az asztalra, és beszélgetni kezdett a támadóval. A biztonsági kamera megörökítette, ahogy néhány másodperc múlva a késes ember óvatosan a rendőr felé araszolt, és szinte hitetlenkedve – hogy tényleg nem esik baja – odaadta neki a fegyverét. Az egyenruhás szélesre tárta a karját, és szorosan megölelte a támadót. (Közben megtapogatta, van-e még nála valami.) Az idős ember sokáig zokogott a vállán.

„Zenész volt, de három napig biztonsági őrként dolgozott, és nem fizették ki. Ráadásul a gitárját is ellopták, ami csak még jobban felzaklatta – mesélte később a rendőr, Anirut Malee. – Mondtam, hogy neki adom a gitáromat, és felajánlottam, hogy menjünk el kajálni.”

Szívbemarkoló. És amikor Amerikában tizenöt éves, ártatlan fekete gyerekeket végeznek ki a túlstresszelt rendőrök, joggal ünnepli a világ, hogy egy zsaru kérdez, mielőtt a fegyveréhez nyúl. Anirut Malee példája azt sugallja, hogy pusztán csak meg kellene értenünk egymást, és megszűnne az erőszak. Hogy van remény, tessék, így is lehet.

„A támadót azonnal fel kell tartóztatni – írták egy régi, önvédelmi könyvben. – Hogy kicsoda valójában, milyenek a szociális körülményei, mi a pszichológiai motivációja, később figyelembe lehet venni. Most a legfontosabb életben maradni.” Azért ennek a gondolatnak is akadnak hívei…

Mi lehetett Anirut Malee titka? A videón látszik, hogy kés ide vagy oda, a rendőr olyan komoly veszélyben nem volt. Egy fejjel és vagy negyven kilóval nagyobb, és nyilván sokkal képzettebb, mint a nyomorúságos támadó, akinek zavartságáról sokat elárul, hogy éppen egy rendőrkapitányságot választott célpontnak. A férfi ijedten toporog az ajtóban, annyira ártalmatlan, hogy még a távolban lévő rendőrkolléga is csak egykedvűen szemléli az eseményeket. Egy erőszakosabb, pisztolyos gengsztert aligha kérdezgettek volna az anyagi problémáiról.

Malee nagysága abban rejlik, hogy nem élt vissza az erejével, nem vert össze feleslegesen egy elkeseredett szerencsétlent, hanem meghallgatta, és felkarolta (átkarolta) őt. De ez tényleg szenzáció? Ha az utcán elénk állna egy dühös kisóvodás, kisírt szemmel, késsel a kezében, mi kárt tennénk benne? Miért bántana bárki feleslegesen egy elesett embert? Ilyeneken gondolkodom, amikor eszembe jut egy régebbi hír. Rákeresek, több hasonló esetet találok: 2014-ben egy fiúbanda összevert egy mezőtúri hajléktalant, akkor is rúgták, amikor vérző fejjel a földön kúszott. 2015-ben három fiatal – köztük egy tizenhárom éves lány – félholtra vert egy koldust Debrecenben. Tavaly az Örs Vezér téri aluljáróban négy kamasz rugdosta a hajléktalanokat.

Anirut Malee vajon ezeknek a fiataloknak is odaadná a gitárját?

Pór Attila