Anyutest

Nyakunkon a bikiniszezon; a reklámokban, óriásplakátokon tökéletes testű nők hirdetnek fogyasztószereket és fürdőruhát; cikkek, műsorok tucatjai szólnak arról, hogyan lehet öt hét, négy nap, két szempillantás alatt beachbodyt, magyarul „strandtestet” kipattintani. És ehhez képest mi a helyzet a férfiakkal? Semmi. Őket nem stresszeli a média, hogy 10 gyakorlat a bermudatestért, vagy hogy Így hozd magad fecskeformába! Úgy tűnik, a „csak egy fokkal legyen szebb az ördögnél” elv még a huszonegyedik században is tartja magát.

David Fredrick, a Chapman Egyetem pszichológusa számos kutatási eredményt elemezve állapította meg, hogy a túlsúlyos férfiak többsége elégedett a külsejével. És miért ne lennének azok, amikor a statisztikák azt is megmutatták, hogy a nők szexuálisan szinte ugyanolyan vonzónak találják őket, mint a normál alkatúakat. Két évvel ezelőtt Mackenzie Pearson cikket írt az ideális testről, ami szerinte olyan, mint egy apué. Azzal érvelt, hogy a nők jobban szeretik az átlagos, nem szálkás, kicsit puhább mackókat, mert jobb hozzájuk bújni, és mellettük nem érzik úgy, hogy folyton be kell húzniuk a hasukat. Az aputest 2015-ben az év szava lett, és a legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy népszerűsége töretlen: a nők nagyobb része szerint ez sokkal jobb, mint egy feszes-izmos, mert egy aputest mellett ők sem feszengnek.

Most már csak egy kérdés maradt: hol vannak azok, akik az anyutestet ünneplik egy topmodell helyett? Nem arról beszélek, amikor a férj harminc év után is szereti a feleségét, és a megváltozott alakját ugyanolyan vonzónak találja, mert ilyet szerencsére látunk, ismerünk. Én az ideológiát, az egyenlő bánásmódot hiányolom. Az évi kétszázmilliárd dollárt termelő diétaipar főleg a nőkre épít, akik az áhított alak elérése érdekében akár a saját egészségüket is veszélyeztetik. Ennek ellenére a nők teste sehogy sem jó. Aki tökéletesen izmos és feszes, azt megszólják, mert biztos csak magával törődik, hát nincs jobb dolga!? Aki viszont ettől eltér, az igénytelen, minek vesz magára rövidnadrágot, miért nem néz tükörbe. Azt egyelőre hiába várjuk, hogy a nők külsejével kapcsolatos, megkövesedett elvárások megváltoznak, ezért nekünk kell megtanulnunk helyén kezelni a saját testünket, hiszen csak egy van belőle. De jó is volna, ha az alkalomnak megfelelőt csak kivennénk a szekrényből! Ebben megyek strandolni, ez jó lesz egy kisbabát kihordani, ebben meg nem fázom a mínuszokban sem. Mivel ez nem lehetséges, a testi és lelki egészségünk érdekében meg kellene találnunk a helyes utat a folyamatos önmarcangolás és a teljes önelfogadás között. Hogy jókedvűen pancsoljunk bikiniben akkor is, ha gömbölyűbbek lettünk itt-ott, ugyanakkor észrevegyük, ha az életmódunk, a táplálkozásunk rosszat tesz az egészségünknek. Ez igaz a topmodellekre, az apu- és anyutestűekre, a vékonyakra és a vastagabbakra is.

Jónap Rita

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/25. lapszámában jelent meg.