Ádámokból Évák? Itt a maszkulinitás vége?

„Figyelj Évám, elkérhetem a szempillaspirálodat? Az enyém beszáradt” – egy ilyen beszélgetés nyilván több okból sem játszódhatott volna le a Föld első emberpárja között a Paradicsomban. Már csak azért sem, mert Éva egyenesen a kígyóval csapta volna fejbe Ádámot, hogy térjen már észhez, és inkább törődjön a fránya alma megszerzésével, amire olyan régóta vágyik álmai nője. Korunk Ádámjai azonban egyre nagyobb eséllyel szegezhetnek nekünk ehhez hasonló kérdéseket.

A társadalmi változásoknak köszönhetően a hagyományos nemi szerepek és velük együtt a maszkulinitás ugyanis még sosem voltak annyira átalakulóban, mint napjainkban. A tendencia az elmúlt 5 évben szembeötlőbb, mint valaha: friss kutatás támasztja alá, hogy az urak egyre többször, nőket megszégyenítő gyakorisággal vetik alá magukat különböző szépészeti beavatkozásoknak a botoxtól a ráncfelvarrásig. Azokról a magukat sminkelő, jó részben heteró férfiakról pedig nem is beszélve, akik szépségtanácsaikkal lepték el az egyik legismertebb videómegosztó portált, és akiket milliók követnek. Ebben a korban, amikor a legújabb férfikollekció színes és légies darabjait szemlélve izgatottan felkiáltunk, hogy ezt mi is felvennénk, joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy hová tartunk. Meddig megyünk még el a szépség és a tökéletesség ész nélküli hajszolásában, amibe már a férfiak is becsatlakoztak mellénk?

És ez nem társadalom- vagy genderkutatóként, a terület szakértőjeként érdekel – mert azt hangsúlyoznom kell, hogy nem vagyok szakértő – hanem egy húszas évei végén járó nőként, aki a jövőben saját családot szeretne, és aki ugyanezt akarja a gyerekeinek is. Ez azonban nem lehetséges – szerintem legalábbis – egy olyan társ nélkül, akinek az értékrendje a miénkkel egyező, aki erős, támogató, független, aki képes megállni a saját lábán, akinek a hiúsága nem fontosabb minden másnál. És, legfőképp, akire több szempontból is fel lehet nézni – de távolról sem azért, mert szebb sminket készít nálunk.

Ez persze csak egy nagyon kis szeglete egy igen sokrétű és bonyolult folyamatnak, amiben nemcsak a tökéletességet és szépséget hirdető társadalmunk által ránk mért nyomásnak van nagy szerepe, hanem a női felelősségnek is. A kérdés csupán az, hogyan tovább? Valamilyen úton-módon visszazavarjuk Ádámot az almafához vagy a helyzetet elfogadva és ahhoz igazodva magára hagyjuk a sminkes táskánkkal, és mi magunk indulunk útnak, hogy elvégezzük, amit el kell? A választ most már tényleg csak Isten tudja…

Filákovity Radojka