Egy igaz ügy

A Forbes magazin összegyűjtötte az ötven legbefolyásosabb nőt a média, a kultúra, a közélet és az üzleti élet területéről, és egy kisvideóban néhányuktól megkérdezték, szerintük mi az igazi nőügy. Egy műgyűjtő arra hívta fel a figyelmet, hogy a képzőművészek évszázadokon át főleg férfiak voltak, a nők csak mostanában mutathatják meg, hogyan látják a világot. Valaki azt sajnálta, hogy a médiában kevés szó esett arról, hogy nemrég egymilliárd forinttal erősítették meg a krízisközpontokat, és ezzel a családon belüli erőszak elleni küzdelmet. Egy cégvezető arról beszélt, hogy Magyarországon az üzleti kapcsolatoknál sokat számít, hogy valakit ajánlanak-e, vagy sem, ezért ő arra biztat mindenkit, hogy ha teheti, ajánljon nőket. Ők is ugyanolyan jók, mint a férfiak, csak kevésbé merik magukat menedzselni.

Elgondolkodtam, én mit feleltem volna. Mivel a női egyenjogúságról – az üvegplafontól kezdve a házimunkáig – mindent elmondtak és leírtak már, inkább azokról a férfiakról beszélnék, akik a gondolkodásmódjukkal engem is megleptek. Ilyen például az egyik ismerősöm, aki retteg a nősüléstől, mert szerinte a nőket az hajtja, hogy találjanak egy balekot, akinek gyereket szülhetnek, utána dobbantanak, a férfi pedig élete végéig fizeti a gyerektartást.

Meglep az is, amikor a nők beszámolóiban olyan férfiakról olvasok, akik ismeretlenül pucér képeket küldözgetnek magukról a Facebookon. De most komolyan: volt már olyan nő, aki ezekre az ajánlatokra lecsapott? Persze nem mindenki ilyen tolakodó. Néhány éve szaladtam bele abba a magyar blogba, ami az MGTOW-filozófiát hirdette. (Az angol mozaikszó a „maguk útját járó férfiak” rövidítése.) Szerintük a férfi boldogulásának titka, hogy tanul, sportol, művelődik – és kerüli, „nem veszi emberszámba” az X és Y generációs nőket.

Múlt héten egy ultramaratonról szóló fi lm sajtótájékoztatóján azt mondta a rendező, aki maga is versenyző, hogy a nők szédületesen fejlődnek ebben a sportágban, talán azért, mert a szülésnek köszönhetően jobban tűrik a fájdalmat, mint a férfiak. Erre valaki elmesélte, hogy amikor az ultramaraton szupersztárját egy nő „üldözte” a hajrában, a zaklatott bajnok állítólag olyasmit morgott, hogy „a nők takarítsanak otthon, ne fussanak”.

Szóval addig is, ameddig a női képzőművészek és vállalkozók pályája felfelé ível, foglalkozhatnánk azokkal, akiknek a fejében komoly a zűrzavar. De ez már igazi férfi ügy.

Pór Attila

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/16. lapszámában jelent meg.