Mindenki nyugodjon le

Négy hete gyrost ígértem a gyerekeknek vacsorára, de a zöldséges pultnál lefagytam az árakat látva. A jégsalátára emlékszem, az hatszáz forint volt, de a szokásosnál jóval többet kellett volna fizetnem a paradicsomért és a kígyóuborkáért is. Tanácstalanul toporogtam, nehezen engedtem el a tzatziki és a rengeteg friss zöldség gondolatát, de miután minden drágább volt, úgy döntöttem, a gyros vacsorát eltolom, és majd máshol szerzem be az alapanyagokat. Kiderült, hogy a helyzet sehol sem jobb, és hamarosan a zöldségárakkal volt tele az internet, a rádió, a tévé. Mindenki összeomlott, hogy mivel Dél-Európában a hideg miatt a termés nagy része elfagyott, várhatóan húsvétig nem is fognak mérséklődni az árak.

Mondhatnám, mennyire felháborodtam, hogyan is fogok így megfelelő mennyiségű friss zöldséget tenni a család asztalára, de hazudnék. Valahol legbelül sosem tartottam normálisnak, hogy télen is faljuk a több száz kilométerről érkező zöldségféléket, de persze én sem tudtam ellenállni annak, hogy február közepén tojásos nokedlit egyek friss salátával, vagy megpakoljam a szendvicset paradicsommal és rukkolával. Úgy gondoltam, hogy az emelkedő árakat felfoghatom segítségnek is, mert így tesztelhetem, képes vagyok-e a környezetbarát, tudatos vásárlásra, melynek alapja, hogy csak szezonális zöldségek és gyümölcsök kerüljenek a kosárba, és lehetőleg csupa olyan élelmiszer, amely száz kilométernél nem utazott többet. A kávé és a tea miatt az utóbbi kritériumot azonnal elbuktam, de úgy gondoltam, a másikban még lehetek jó. Végül is mindannyian úgy nőttünk fel, hogy paradicsom, saláta, uborka csak nyáron volt, ahogy friss eper és málna sem díszítette januárban a szülinapi tortákat. Az általánosan elfogadott útmutatás szerint naponta öt adag zöldséget és gyümölcsöt kellene fogyasztanunk, összesen mintegy negyven dekagrammot, többségében frisset és nyerset, de számít a fagyasztott, párolt, szárított is. Ez február közepén meglehetősen leszűkíti a lehetőségeket, különösen, ami a gyerekeket illeti, akik a nap nagy részét az iskolában töltik. Én vígan eszem a savanyú káposztát, imádom a sült zöldségeket és a különböző csírákat, de ezekkel eddig nem sikerült őket meggyőzöm, így marad a trükközés, amit az elmúlt hetekben egész magas szintre fejlesztettem. Mivel levesgyönggyel bármit megesznek, a szokásos alaposan megfűszerezett krémlevesekbe belecsempészek más zöldségeket is – fehér- és sárgarépát, csicsókát, zellert – és észre sem veszik. Azt is megfigyeltem, hogy a forma mennyit számít; a nyers répa sokan jobban csúszik, ha egészen vékonyra van reszelve, így még a cékla is jöhet, némi almával, kis mézzel, dióval igazi csemege. A hüvelyesek szerencsére népszerűek; bab, lencse, sárgaborsó jöhet, de ezeket ugye nem lehet minden nap fogyasztani. A zöldség alapú fasírtok – répa, édesburgonya, gomba – új felfedezés számunka, itt a kulcs a sok fűszer és sült hagyma, valamint a sajt és a fokhagymás tejföl. Nem mondom, hogy nincs néha kilengés, vagy hogy minden nap összejön az öt adag zöldség, de tény, hogy van élet a cukkinin túl, és a jégsaláta árán már csak megrántom a vállam.

Jónap Rita