Oviterápia

Túljelentkezés miatt egyre nehezebb bekerülni abba a Seattle-ben lévő óvodába, amely egy idősek otthonában üzemel. Igen, jól olvasták, valóban szokatlan kezdeményezés, hogy egy idősek otthona óvodát nyit. De miért is ne? Hiszen ez a két korosztály remekül kijön egymással. Kinek lenne nagyobb türelme hússzor elolvasni ugyanazt a mesét, lejátszani még egy kör társast, verset tanítani a kicsiknek, vagy bújócskát játszani egy kendő mögött, mint a hetven felettieknek? És fordítva: az ötévesek nem akadnak fenn azon, ha játszótársuk elszundít főzőcskézés közben, viszont lelkesen hallgatják a régi történeteket, és boldogan csacsognak, ha hálás közönségük akad. A nagymamám nyolcvannégy éves, és nagy örömmel vigyáz mindig a dédunokáira, ha megkérem. Múltkor egy teljes focis kisregényt felolvasott a fiaimnak, mert őt is érdekelte, mi lesz a vége, nem akarta abbahagyni. És ha már úgyis jött, sütött pár szelet rántott húst, mert biztos éhesek lesznek a gyerekek (ők pedig mindig éhesek). A hasznosság érzése élet, erő, egészség – amit az idősek a nyolcvan évvel fiatalabbaktól megkaphatnak. A kisgyerekek nemcsak a szülőket tartják fiatalon, de a nagy- és dédszülőket vagy – ahogy az amerikai példa mutatja – a szépkorú ismerősöket is. Az idősek otthonában, ahol az ovi is működik, minden nap közös foglalkozásokon vesznek részt a gyerekek és a lakók. Együtt hallgatnak mesét, színeznek, vágnak, ragasztanak, énekelnek, és még a város hajléktalanjainak is készítenek szendvicseket. Vagy ha mást nem: kerekesszékükből nézik, ahogy a kicsik ugrálnak, játszanak, hagyják magukat bevonni a szerepjátékokba, és szemrebbenés nélkül adják elő a kukásautó vagy az elefánt szerepét. A róluk készült kisfilmben az egyik néni egy üveges ajtó mögül nézi, ahogy a gyerekek integetnek neki, az orrukat az üveghez nyomják, viccelődnek. És ő nevetve csak azt ismételgeti: „Szeretlek benneteket!” A tapasztalatok szerint az idősek sokkal vidámabbak, nyitottabbak, amióta beindult az ovi, az emlékezetük is élénkebb, és szívesebben teremtenek kapcsolatokat. A gyerekekre is jó hatással van az együttlét: megtanulják tisztelni, segíteni az idősebbeket, gyengébbeket, megismerik az öregedés fogalmát, meglátják annak szépségét, bölcsességét. Emberségét. Sokuknak ma már nincs klasszikus értelemben vett nagy- vagy dédmamájuk: meghaltak, messze élnek, vagy dolgoznak még. Így nincs alkalmuk megtapasztalni ennek az örömét: együtt lenni valakivel, akinek nincs sürgős feladata, nem kell sem egy mosást beraknia, sem egy e-mailre válaszolnia, ráér, és boldogan szán időt rájuk. Ritka kincs ez, amit minden gyereknek, akinek része van benne, meg kell becsülnie.

Szigeti Hajni