koronczay lilla

0 0

Gyöngyhalász

Úgy szippantotta be a szigetet belengő mézédes, lágy fenyőgyantaillatot, mint egy fuldokló. Szinte kapkodott utána séta közben. Csak teljen meg alaposan a tüdeje, töltsön ki minden csücsköt a balzsamos levegő, ernyessze el őt, és bátorítsa fel, hogy mire kinyitja a száját, egyszerre kirobbanjanak belőle a szavak. De a szavak nem akartak jönni. Már elérték a sziget csúcsát, a kávézó teraszán kevergették a kapucsínót a reggeli napsütésben, de még mindig hallgattak. A felesége derűsen, elmélázva, tekintetét a kéklő messzeségbe fúrva, ő fátyolosan, vívódva, roskadozva a ki nem mondott vallomás súlya alatt. Túlságosan is tökéletesnek tetszett körülöttük minden. A tenger a tegnapi vihar után tükörré simult, a napszítta szikláknak ütődő habok önfeledten csacsogtak a lábuk előtt, a sirályok zsákmányra lesve köröztek az azúrkék víz fölött. Nem volt szíve megzavarni ezt az idillt. Felnézett az asszony arcára, majd újra el, messzire, mintha ő is a reggeli párába burkolt látóhatárt fürkészné…

Képzeletében újra felcsillant az ekrü gyöngysor. Selymes fényével mutatta az utat, csak le kellett nyomnia a kilincset, amelyre rátekerték, és megpillantotta a lány még alvó, félig fedetlen testét a hálóban. Megbűvölve nézte a test puha hajlatait, igéző, halványbarna domborulatait, a gömbölyű vállakra omló, szőke hajzuhatagot, ahogy enyhén lesüllyed, majd alig észrevehetően újra megemelkedik a lélegzet ritmusára. Maga volt a kísértés, és ő nem tudott ellenállni neki. Hamarosan már az aranybarna, pihés hason nyújtózott a finom gyöngysor, és ő a nyelvével kutatta körülötte a lány bőrének fűszeres ízeit, elidőzve apró mellének lankáin, mélyen beszívva a hajlatok finom kipárolgását, újdonság volt, ezeregyéjszakai titok, és mégis ismerős, meglepte, hogy mennyire. Homokdűnékként fonódtak össze, mintha csak a szél fújta volna őket egymáshoz, és ez a világ legtermészetesebb dolga volna, minthogy az is volt. Egy gyönyörű, fiatal nő, és egy vadra éhes, középkorú férfi találkozása. És mégis…

Bűntudat gyötörte azóta a pillanat óta. Nem tudatosan tette, egyszerűen belesodródott, bárkivel megeshet, nyugtatgatta magát, és hogy zavarát leplezze, sokáig babrált az öngyújtójával, mielőtt rágyújtott volna. A cigaretta áttetsző füstje belecsavarodott a reggeli fénybe, és hirtelen megcsapta az asszony orrát, aki erre odafordította a fejét, és rámosolygott. Kívánlak, lehelte, ajkai buján elnyíltak, és megvillantak szájában a hófehér, ragadozó fogacskák, amelyeket a férfi annyira szeretett. Képtelenség most megmondani, egyáltalán, őrültség lenne bármit bevallani! Nem akarja megsebezni a feleségét épp most, amikor ennyire szép újra együtt. Tegnap végigjárták a strandokat, amelyeken annak idején a gyerekekkel játszottak, keresték a lábnyomaikat a homokban, minden csigákba tekeredett szöszi buksi láttán meghatottan összenevettek, és este koktélozás közben a srácok cuki mondásait idézgették egymásnak. Hogy is tehetné csak úgy le ezt az eltelt harminc év emlékeivel töltött hátizsákot?! Nincs az a csábos szirén… Gondolataiban váratlan magyar üdvözlés zavarta meg:

– Micsoda meglepetés! – Juli és Ádám állt előttük, a házaspár még jól emlékezett rájuk egy öt-hat évvel ezelőtti nyaralásról, remekül érezték magukat együtt, motorcsónakoztak, grilleztek a sziklákon, sokat nevettek. De mintha nem ez lett volna a felállás. A férfinak egy másik nő volt az oldalán, és fordítva.

– Hát Anna meg Dávid? – kérdezett rá az asszony.

– Elváltunk – válaszolta a férfi, és sokatmondóan ránézett a mellette álló, pironkodó nőre. – Talán észre se vettétek, de mi egymásba szerettünk abban a néhány napban itt, a szigeten.

– Persze ez az első percben még nem volt világos, idő kellett hozzá – mentegetőzött a nő, miközben helyet foglaltak az asztalnál. – Tudjátok, akkor már mindkettőnk házassága jócskán  billegett, és Ádám, ahogy hazaértünk, ostromolni kezdett telefonon. A lavina elindult, és már  nem lehetett megállítani. És ti?

– Még mindig együtt – villantotta rájuk derűs, nyugodt mosolyát az asszony, és várakozón nézett a férjére.

– Örökre – szakadt ki a férfiból. És a tegnap estére gondolt, amikor, mint két húszéves, végigcsókolózták az utat a koktélozás után hazafelé.