arvai magdolna

0 0

A szó üzenete

Épp ma egy hete, hogy Bercsán Marci túl van a magyar pótvizsgán. A filippínó anya és budapesti apa fia ugyanis magyarból megbukott. Nem csoda, tagalog az anyanyelve, és az első négy osztályt a Fülöp-szigeteken járta, angolul tanult, magyarul beszélni, írni, olvasni otthon, a papa tanítgatta. Marcinak a pótvizsgán rokon értelmű szavakat kellett mondania, mire ő büszkén mondta: „Vadászat és gyakorlatilag ugyanezt jelenti a hajtás, hajszolás, hajkurászás, űzés, üldözés. Ez öt szinonima!” A tanárnő helyeselt, majd tágra nyílt szemmel azt kérdezte, miért épp ezt a szót választottad? Mire a válasz rövid és tömör volt: a magyar nagypapa elvitt fácánra vadászni két hete, és ott tanultam a többi bácsitól.

Marci kivágta magát, mehet felsőbb osztályba, és megerősítette, amit eddig is tudtunk: a gyakorlatban szerzett ismeret, tudás mélyen beivódik, tartósabb, lassabban fakul és jobban,  könnyebben alkalmazható. Hazafelé az autóban, a szinonimáktól mámorosan Hobót  hallgattam. Mi mást, mint a Vadászat című albumot. Figyeltem minden szóra, képre, hasonlatra, gyönyörködve a zenében, de annál sokkal jobban a magyar nyelv szépségében,  sokszínűségében. Aztán otthon a híreket hallgatom. A -ban, -ben hibákat, az alany vagy állítmány nélküli mondatokat. A sok „beiktatásra került, megrendezésre került, átadásra került”-et, és összeszorul a torkom a slendriánságokon, még jó, hogy jött egy új hír, ami  visszazökkentett. Nevezetesen az, hogy lesznek határvadászaink. Azonnal Marci öt szóváltozata jutott eszembe, amit a vadászatra a pótvizsgán fölsorolt, és elhúztam a szám. Hajtás, hajszolás,  hajkurászás, űzés, üldözés. Ízlelgettem a szavakat, keserű íz tolult a torkomba, magam előtt láttam menekülteket és vadászokat, közben a honfi társaimra gondoltam, akik féltik a  gyerekeiket, rettegnek a szifilisztől, a hepatitisztől, járványoktól, a meglévő javak elvesztésétől, a sok ezer, más kultúrájú idegentől.

Egyébiránt megjegyzem, az iménti felsorolás nélkül is tisztában voltam, vagyok azzal, a hazát, a  határainkat, a népet óvni kell. Tudom, fontos az államhatár rendjének védelme, szükség van a  kiegészítő rendőri egységekre, az akciószázadokra, nem ezt vitatom. Nekem a „vadász” szóval  van bajom. Talán, mert úgy rögzült az agyamban, hogy a vadász, az lő. Lő, nem pedig őriz és  véd. Megnéztem a szótárt, és kiderült, az „őrzés” szó tizenhárom, a „véd” szó pedig huszonnyolc  egyéb, szép, nem riogató magyar szóval helyettesíthető. És megint a magyarból bukott, félvér  Marci jutott eszembe, aki, szívből remélem, suliban vagy az életben, gyakorlatban, de megismeri ezeket a szép magyar szavakat, és nemcsak megismeri, hanem jó helyen, helyesen fogja  alkalmazni is.

Árvai Magdolna jegyzete a Nők Lapja 2015/36. számában jelent meg.