Öröklődnek-e a betegségek?

Diabétesz, pajzsmirigybetegségek, magas vérnyomás, mellrák, alkoholizmus, öngyilkossági hajlam. Csak néhány azok közül a betegségek közül, amelyek öröklődő voltát az orvostudomány hosszú évtizedek óta kutatja és vitatja. Valóban öröklődnek a betegségek, netán a rájuk való hajlam? Vagy valami egészen más?

Holisztikusan gondolkodó emberként úgy vélem: a betegségek nem öröklődnek. Egyik sem. Sőt, még a betegségre való hajlam sem abban a formában öröklődik, ahogyan azt a köznyelvben gondoljuk. Miért látjuk akkor mégis egyes családokban bizonyos betegségtípusok halmozódását? Miért van az, hogy ahol például alkoholizmussal vagy mellrákkal küzd valaki, annak a felmenői között szinte biztosan találunk olyat, aki mértéktelenül ivott, vagy rákban halt meg? Nem, nem véletlenül!

Az elfojtás hatása

A felmenők betegségeinek ismerete nagyon sok értékes információt szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az adott generáció miféle hitrendszeri mintákkal rendelkezett. Sokat elárul a családról, annak gondolkodásmódjáról, érzésvilágáról, értékrendjéről, cselekvési módjairól, belső küzdelmeiről. Test-lélek-szellem egységében gondolkodva a szellemi mintának mindig elsődlegessége van. Ez a minta az, amely a tudatos és tudattalan gondolatokon és érzéseken keresztül a testre „átíródik”, és sokszor fizikai tünetekben, betegségekben manifesztálódik.

Az például, hogy a felmenők közt többen küzdöttek alkoholproblémákkal, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az utód maga is alkoholista lesz. Egyet jelent, mégpedig azt, hogy az előtte élő generációk boldogtalanul éltek, szorongásaikat függőségekkel enyhítették, konfliktuskezelési módszerük pedig – nyilván nem tudatosan – a „tompítás” volt. Mivel az alkohol az egyik legkönnyebben hozzáférhető és viszonylag gyorsan ható bódító szer, ezért a legtöbben ehhez nyúltak, ha gondjuk támadt. Szorongásaikat, szégyenüket, bűntudatukat, hétköznapi életükben felmerülő konfliktusaikat, kudarcaikat, egy jobb életre való sóvárgásukat ezzel nyomták el. Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy valaki iszik, drogozik, számítógépes vagy egyéb játékok szenvedélyébe merül, netán a munkaalkoholizmust választja, a mögöttes szellemi minta nagyon hasonló. A „program” a következőképpen működik: „Örömtelen az életed? Gondod van? Szorongsz? Ne érezd az érzéseidet! Fojtsd el őket! Tompíts valamivel!” És máris szebb az élet. Legalábbis egy ideig.

De akkor mi az, ami „öröklődik”?

A választ keressétek a Nők Lapja Ezotéria 2017/5. számában!

Szöveg: Dr. Hatalyák Krisztina

Fotó: Thinkstock