Az élet körforgása, avagy reinkarnáció egykor és most

A közhit szerint a lélekvándorlás tana Keletről érkezett Európába, így sokan a nyugati gondolkodástól idegennek tartják. Pedig valaha szinte minden nép azt vallotta, hogy a halál után a lélek újabb és újabb testekbe költözik a végső megtisztulásáig.

Akadnak, akik azért utasítják el a reinkarnációt, mert úgy vélik: távoli országokból származó nézetről van szó, amely nem illik az európai vagy épp a magyar ember lelkiségéhez. Ez hatalmas tévedés! Ha jobban utánanézünk, kiderül, hogy minden nagy őskultúrában jelen volt a lélekvándorlás tana. Csak azért kötjük napjainkban Ázsiához, mert míg Nyugaton ez elfelejtődött, illetve betiltották, addig a Távol-Kelet hűségesen megőrizte a modern időkig.

Napjainkban, amikor egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a halál beálltával a tudat – vagy legalább egy része – nem alszik ki, különösen érdemes felülvizsgálni a „reinkarnáció = India” klisét. Az alábbi legendák, hiedelmek, mítoszok alapján ugyanis a lélekvándorlás tanában az emberiség egyik legősibb közös kultúrkincsét tisztelhetjük.

Újraszületés állat testében

A lelkek egyik testből a másikba költözését már Mezopotámiában megtaláljuk, de igazán mélyen az ókori egyiptomiak fejtették ki. Mivel tőlük kerülhetett a görögökhöz, a történetíró Hérodotosz a fáraók népétől eredezteti: „Az egyiptomiak vallották először azt a tant, hogy a lélek halhatatlan, s hogy a meghalt testből egy másik élőlénybe költözik, s ha már minden szárazföldi, tengeri és szárnyas élőlény testén átvándorolt, ismét egy újszülött ember testé- be tér vissza. A léleknek ez a körbevándorlása szerintük háromezer évig tart.”

Maguk az egyiptomiak azt állították, ők mindezt még az előttük virágzó, történelem előtti civilizációk nagy mágusaitól tudják. A reinkarnáció tanát máshol is egy korábbi, ismeretlen őskultúrától származtatták, amelyet sokan Atlantisszal azonosítanak. Az egyiptomiak szerint Atlantisz utolsó nagy bölcse, Thot, azaz Hermész Triszmegisztosz tárta fel az embereknek, mi történik velünk a halálunk után. Így beszélt tanítványaihoz: „A lélek egyik formából a másikba vándorol, a zarándokúton sok az állomás. Testeidet leveted, mint az elhasznált ruhát, ruháidat összehajtogatod.”

A téma folytatását megtaláljátok a Nők Lapja Ezotéria 2017/5. számában találjátok.

Szöveg: Magyar Diána

Illusztráció: Thinkstock