Mennyire lehet hinni a pszichológiai teszteknek?

Sokak szerint humbug az egész. Mások vakon bíznak bennük. Akárhogy is, a pszichológiai tesztek lassú, de biztos léptekkel belegyalogoltak a mindennapjainkba, és a kritikák dacára előszeretettel alkalmazzák őket. Munkahelyi kinevezések, kényszergyógykezelések és bírósági perek kimenetele múlhat rajtuk – de lehet-e belőlük messzemenő következtetéseket levonni

Mi a különbség a női magazinokban és a világhálón található „ha ezt kitöltöd, megtudod” típusú tesztek és a pszichológusok által alkalmazott módszerek között? Lényegét tekintve semmi. Ha csak az nem, hogy utóbbinak jobb a „píárja”. Olyannyira jó, hogy ha a szakma tesztekből épített bástyáját bárki veszélyeztetni meri, egyesült erővel lépnek fel a behatolási kísérletezővel szemben. Nem csoda, hogy ennyire óvják-védik e láthatatlan építményt a pszichológusok, mivel ők maguk is egy-egy téglával hozzájárultak. Pestiesen szólva, nem volt semmi, ahogy a pszichológusok szeretett lélektanukat nagy nehézségek árán, de végül is csak beszuszakolták az egzakt tudományok számára fenntartott VIP-páholyba. E küzdelemben az egyik legütősebb fegyver a teszt volt, vagyis ami a megkérdőjelezhető szubjektívből a megbízhatónak tartott objektív kategóriába lökte át a pszichológiát. Ám tesztek ide, „egzakt tagság” oda, a lélektant sokan még mindig az áltudományok körében említik. Nem zörög a haraszt… – mondogatják a szkeptikusok. És lássuk be, valóban nem zörög csak úgy. Míg az orvosi gyakorlatban alkalmazott diagnosztikai eljárások kapcsán soha nem merül fel a „humbug” gyanúja (legfeljebb a megbízhatóság százalékos arányát kérdőjelezik meg olykor), addig a pszichológiai tesztek kapcsán időről időre felvetődik a kérdés: vajon mérhető-e a mérhetetlen? És valóban: miként lehet számokban kimutatni a psziché működését?

Lelkemet ezért az állásért!

A pszichológiai tesztekkel legtöbben és leggyakrabban állásinterjúk alkalmával találkoznak. Jellemzően hidegzuhanyként éri a gyanútlan jelentkezőt, amikor a lelkes HR-es az orra elé lök egy kérdésekkel teli papírt. A humánusabb „humánosok” gyorsan meg is nyugtatják az elbizonytalanodott tesztalanyt, mondván, nincs rossz válasz. Etikailag igencsak megkérdőjelezhető, hogy vajon miért, de főként, hogy milyen pszichológiai teszteket alkalmaznak a kiválasztáskor. Anno a személyzetis elbeszélgetett a jelölttel, aztán – pusztán a szimpátiára alapozva – vagy javasolta a felvételt, vagy nem. A „tesztpártiak” szerint az új munkatárs effajta régimódi szelektálása meglehetősen szubjektív szempontok alapján történt, ami alapjaiban sértette az egyenjogúságot. Nem úgy a teszteléses eljárásnál! Ott bizony csak az számít, amit a jelölt akkor és ott teljesít. És itt kezdődnek a problémák.

Fazekas Éva, azaz bloggernevén JobAngel tudna mit mesélni az állásinterjús teszttapasztalatokról. Oldalán számtalan álláskereső osztja meg, miként járt pórul a pszichológiai tesztekkel. Az új munkára vágyók körében méltán népszerű blogban a szerző próbál preventív jellegű tanácsokkal is szolgálni, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy legalább ne érje váratlanul a laikus tesztalanyt a kérdőíves interjú. A JobAngel sosem rejtette véka alá határozott ellenszenvét, ha arról van szó, hogy a pszichés működést feltáró eljárások amellett, hogy nem alkalmasak arra, hogy előre jelezzék az illető rátermettségét az adott munkakör betöltésére, ráadásul olyan, a privát zónát érintő információkra is rákérdeznek, amelyekhez a potenciális leendő munkáltatónak az égvilágon semmi köze nincs.

Könnyed kis kérdőívek

Az oldalt böngészve azt is megtudhatjuk, melyek azok a teszttípusok, amelyekre számítani lehet az interjún. Az úgynevezett OCA, vagyis Oxfordi Képességelemző Személyiségtesztről nem kevesebbet állít, mint hogy ez a világhálóról amúgy könnyedén letölthető kérdőív kapcsolatba hozható a szcientológiai egyházzal. A kommentelők között bizony akadt is olyan, akit a teszt kitöltése után valóban megkeresett az említett szervezet. A HR-esek körében igazi jolly jokernek számító CPI (California Psychological Inventory) teszttel más a baj – állítja Fazekas Éva. Ezt a 480, avagy 300 kérdésből álló tesztet valóban pszichológusok készítették, tehát szakmaiságból nincs hiány, ám hatvanéves (teszteknél ez legalább úgy számolandó, mint a kutyák életkora), és nem mellesleg amerikai katonák tesztelésére fejlesztették ki. Az ennél a tesztnél is elgondolkodtató, hogy a jellemző személyiségjegyek kimutatását célzó kérdések vajon hogyan kapcsolódnak az adott munkakör betöltéséhez. Hogy csak egyet említsünk példaként: az egyik kérdés arra vonatkozik, hogy vajon sűrűn fáj-e a pályázó feje. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a migrén gyakorisága milyen személyiségjegyre utalhat. És akkor még nem is szóltunk a tisztálkodási szokásokat firtató kérdésekről.

Ha kíváncsiak vagytok rá, a pszichoanalízis atyja, Sigmund Freud miért ájulna be a pszichológiai tesztek népszerűsége láttán, olvassátok el a cikk folytatását a Nők Lapja Psziché legújabb, 2017/04. számában

Szöveg: Szigeti Ildikó

Fotó: Getty Images