Fogyás után feszesebb bőr, szex újra - Íme, életmódváltóink 4. beszámolója

Életmódváltóink őszinték. Nemcsak akkor, amikor a sikerekről kell mesélni, hanem akkor is, amikor a kudarcaikat osztják meg a lap hasábjain. Ezúttal arra kértük őket, mondják el azokat a tapasztalatokat, amelyekről még a legjobb barátnőikkel sem beszélgetnek. Vallomások fotó nélkül.

eletmodvaltas

Megváltozott az emésztésed? És most lóg a melled? A szexuális életedet hogyan érinti a súlyod változása? – Csupa olyan kérdés, amit soha senki nem kérdez meg a másiktól, amiről nem írnak a fogyókúrás cikkek. Az életmódváltás azonban nem csak a súlyra és az állóképességre van hatással; számos olyan változás is történik, amiről a szemérmesség miatt a legtöbben nem mernek beszélni. A Nők Lapja életmódváltói közül sokan azt mondták, olyan volt a kényes témákról írni, mint egy gyónás: nehezen indult, de a végén rájöttek, fontos végiggondolni ezeket a kérdéseket.

A BŐRÜNKRE MEGY

A fogyással kapcsolatos egyik legismertebb sztereotípia, hogy míg a súlyfelesleg leghamarabb a combon és a hason látszik meg, a fogyás a melleknél kezdődik. Kiderült azonban, hogy ez nem mindenkinek okoz bánatot: a nagyobb túlsúllyal küzdők közül többen jelezték, hogy kifejezetten kényelmesebb az élet kisebb mellekkel, kevésbé fáj a hátuk, és egyszerűbbé, élvezhetőbbé vált számos mozgás. Az egyik versenyző észrevette, hogy a mellbősége csökkenésében a hát méretének változása is közrejátszott, a keskenyebb háttal pedig sokkal nőiesebbnek érzi magát, és a legtöbb ruhája érezhetően kényelmesebbé vált. A beszámolókból az is kiderült, hogy a mellek méretének és feszességének változása nemcsak a fogyás mértékétől, hanem az életkortól és a genetikai hajlamtól is függ. A fiatalabbak úgy tapasztalták, a bőrük rugalmasan alkalmazkodik a változásokhoz, de az idősebbek között is akadt, aki örömmel vette, hogy bár nadrágból kisebb kell, a melltartóméret nem változott. A bőr állapotának változása a várakozásokhoz képest sokkal jobban alakult, és ha veszítettek is itt-ott a feszességből, az életmódváltók hosszú távon gondolkodnak, szomorkodás helyett örülnek az eredményeknek, és megoldásokat keresnek. „Az egyéb testrészeim annyira nem vesztettek a rugalmasságukból, sőt talán kevesebb a narancsbőr, több az izom a felszín alatt, ami simább bőrt, szebb, fényesebb külsőt ad a lábamon, a fenekemen – írja egyikük. – A karomon az integető háj sajnos még nem szívódott fel, sok gyakorlat kell a szép formák eléréséhez, de ez megint csak idő és kitartás kérdése.” „A bőrömön látom kicsit a változást, sok-sok krémmel igyekszem feszesíteni – írja egy másik hölgy. – Azon dolgozom, hogy egy kicsit erősödjön a lábam és izmosabb legyen, amivel a bőr is rugalmasabbá válik. Nehéz feladat, mert a kényes pontokon, a combbelsőn, popsin sokat kell dolgozni, de biztos vagyok benne, hogy a rendszeres mozgás meghozza az eredményt. Nem sietek sehová, azt gondolom, hogy kell egy év, amire formásabb leszek.”

ROSTOSABB ÉTELEK

Az alapjaiban másfajta evés-ivás az emésztésre is hatással van, a többség esetében pedig a változás egyértelműen pozitív. A több mint két liter víz, illetve ízesítetlen tea nemcsak bemegy, hanem ki is jön, ezért gyakrabban kell vécére menni, és ezt be kell kalkulálni a napi programba. Könnyebb azoknak, akik irodában dolgoznak, vagy otthon vannak, de négy hónap után ezt a kérdéskört már a többiek is könnyebben kezelik. A rostosabb ételek, a sok zöldség és a kevesebb liszt az életmódváltók többségénél megszüntette az addigi problémákat, esetleges elakadásokat. Akiknél csökkent a gyakoriság, azok egyelőre kísérleteznek, az önmaguk, illetve az étkezés emésztéssel való összefüggésének megfigyelése sokat segít: „Amióta a szabályok szerint étkezem, minden nap jól indul, és teljesen megszűnt az aranyerem. Szerintem ez nagyban köszönhető a sokkal több folyadéknak és a mindennapi chiapudingnak. Komolyan mondom, ez egy csodaszer! Általában uzsonnára vagy vacsorára eszem, ez a biztos recept a reggeli kényelmes toalettlátogatáshoz. A program kezdete óta jobban figyelek arra, milyen hatással vannak rám a különböző élelmiszerek. A szénsavas üdítők hőlégballonná változtatnak, de ez egyébként sem fér bele a diétába, viszont úgy tűnik, jobb, ha a répáról és a babról is lemondok, mielőtt társaságba megyek, a rozsos dolgok pedig hajtanak, ezért azt is csak akkor fogyasztok, ha nem készülök sehová.”

AZ ÉN TESTEM, AZ ÉN VÁGYAM

A saját változó, formálódó alakjukat figyelve sokan csak most néznek szembe azzal a testtel, amiben évekig éltek. Életkortól függetlenül, ha egy nő nem azt látja a tükörben, amit szeretne, az nyomot hagy a szexuális életén is. Így vall egyikük: „Nagyon hamar jöttek fel rám a kilók, és miután alapvetően nem voltam előtte túlsúlyos, ez komoly gondot jelentett lelkileg. Annak ellenére, hogy a páromnak tetszettem így is, nehezen alkalmazkodtam a saját megváltozott külsőmhöz, és ez sajnos a szexuális életünkre is kihatott, mert nem hittem el, hogy ő valóban kívánhat engem.” A beszámolókból egyértelmű, hogy nem modellalkatról ábrándoznak, hanem egy egészséges, maguk számára szerethető, az énjükhöz passzoló testképért küzdenek. „Évek óta nem voltam jól a testemben, úgy éreztem, nem az én lelkemhez illik, és nem is kerestem a fiúk társaságát. Volt egy-két kalandom, de igazából sohasem tudtam magam elengedni. Folyton az járt a fejemben, hogy milyen undorító, hogy összevissza elfolyok, így nem tudtam átélni a feloldódást. Állandóan az járt a fejemben, hogy milyen kínos és kellemetlen az egész. Nagyon várom, hogy elérjem a kívánt súlyt, alakot, hogy végre azt érezzem, semmit nem kell takargatnom.” A párkapcsolatban élők kicsit szemérmesebben, de nagy örömmel osztották meg a jó hírt, hogy a szekrény mélyéről a rövidebb szoknyák mellett előkerültek a kivágottabb hálóingek, szexisebb babydollok. Kiderült, hogy nemcsak a férfiak elismerő pillantásai, dicséretei lobbantják lángra a vágyat, de egy nőnek az is rengeteget számít, ha önmagát szépnek és kívánatosnak látja. A nőiességhez való visszatalálás mindenkinek nagy élmény, a testük működése és a kedvük is megváltozik.

„Amióta diétázom, minden hónapban óramű pontossággal menstruálok, előtte évente legfeljebb háromszor. Az orvosom azt mondta, hogy a szervezetem másféle üzemmódra kapcsolt, és a hormonrendszerem is megváltozott. Kicsit olyan, mint amikor gyereklányként éreztem, hogy kezd bennem felébredni a nő! Tetszik, hogy már utánam néztek, és nem a »nézd, milyen dagi« tekintetet láttam, hanem a »nézd, nem is rossz csaj«, és ez nagyon nagyot dobott az önbecsülésemen. A nyaralásunk alkalmával sikerült betartanom a diétát, és az új fürdőruhámban pompáztam a parton, mert a régiek már mind nagyok. Lehet, hogy ezt más nem látta, de én igen, és ez elég volt ahhoz, hogy boldogan mosolyogjak. És mintha ezt megérezték volna a többiek, mindenki kedvesen, elutasítás nélkül visszamosolygott. Nem flörtöltem, csak mindenkinek megmutattam, hogy élvezem az életet, és jól érzem magam a bőrömben! Talán ez a legfontosabb ebben az életmódváltásban, hogy bár a mellem kicsit lötyögős lett, de én mégis elégedett vagyok magammal. Büszke vagyok arra, amit eddig megcsináltam, és jól érzem magam a bőrömben. A lötyögő ciciket egy jó melltartóval el lehet rejteni, de a szomorúságot és a szégyent nem rejtette el semmi. Még az az erőltetett mosoly sem, amivel meg akartam téveszteni a körülöttem élőket, hogy minden rendben.”

A cikk eredetileg a Nők Lapja 2016/36. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Jónap Rita

Illusztráció: Archív