Ez még nem a vége! Hogyan tovább?

Utolsó felvonásához közelít a Nők Lapja harmadik életmódváltó programja, versenyzőink izgatottan várják a mérlegelést, amikor kiderül, mennyit fogytak kilóban, centiben és testzsírszázalékban. Az, hogy ki lesz a győztes, mintha nem is lenne olyan fontos, hiszen mindannyian nyertek: csinosabb alakot, elismerő pillantásokat, könnyebb légzést és egy új életformát.

Utolsó beszámolójukban a versenyzők nemcsak arról meséltek, hogy milyen sikerek és kudarcok vannak a hátuk mögött, de azt is bevallották, hogyan tervezik a folytatást. Az életmódváltás nem fogyókúra, ennek nincs vége a hónap végén, szerencsés esetben a diéta és a mozgás beépül a mindennapokba. A legtöbben ezután sem akarnak kiengedni, mennek tovább az úton, amíg el nem érik az álomsúlyt, bele nem férnek a szekrény mélyére rejtett farmerbe. Májusban nem hitték, hogy ez sikerülhet, de mostanra karnyújtásnyira került a cél.

Kerekes Éva alvó lányával a hátán vígan tornázik

FEJBEN DŐL EL

A program elején sokan nehezen szoktak hozzá az állandó kalória-, valamint szénhidrát-számolgatáshoz, és nem mertek egy szem mogyorót bekapni vagy egy fél pohár bort meginni. Mostanra azonban mindenki sokkal magabiztosabbá vált. Tudják, mit szabad és mit nem, mennyi mozgásra van szükségük, és hogy mikor szolgáltak rá a diétás jutalomra. Rátaláltak arra az arany középútra, ami biztosítja az egészséges életmódot, önsanyargatás nélkül.

DEÁK HÉDI régebben aerobikoktatóként is dolgozott, de a mozgás kikopott az életéből, ráadásul az időközben kialakult inzulinrezisztenciája megnehezítette a mindennapjait. Az életmódváltás segített, hogy újra magára találjon: „Új mozgásforma nem tűnt fel az életemben, viszont a sportolás heti rendszeressége jelentősen megnőtt, gyakran heti ötször is mozogtam. A jövőben heti három alkalmat szeretnék megcélozni, terveim közt szerepel, hogy amint beköszönt a borúsabb idő, és nem tudok a Városligetben, szabadtéren edzeni, beiratkozom jógázni. Néhány hete részt vettem egy bemutató órán, ami nagyon meggyőzött. A legnagyobb áttörésnek a sütemények elhagyását tartom, régen minden vasárnap jártam cukrászdába, ez a program kezdete óta teljesen elmaradt, a csokoládék, édességek tiltólistára kerültek. Úgy gondolom, hogy ezt hosszú távon nehéz betartani, ezért havi egy alkalommal engedélyezni fogok magamnak egy finom desszertet, lehetőleg diabetikusat.”

A tudatosságot hangsúlyozza Fockt Ildikó is, aki összegyűjtötte a számára legfontosabb szabályokat; a kenyér csak teljes kiőrlésű lisztből készülhet; mindig legyen friss zöldség, gyümölcs kéznél; nincs süti, nincs nassolás; nincs cukros üdítő, és hetente minimum háromszor kell edzeni. A kinyomtatott szabályokat kitűzte a munkahelyén és a saját konyhájában, az otthoni hűtőre pedig motivációként felkerült egy régi fénykép is önmagáról.

Dukkonné Horváth Éva büszkén focizik két kisfiával

NŐNEK LENNI JÓ!

Májusban arról kérdeztük az életmódváltókat, hogy miért akarnak lefogyni, és többen kissé elpirulva bevallották, hogy szeretnének újra csinos ruhában járni, büszkén a tükörbe nézni és vágynak az elismerő pillantásokra.

CSÓK ESZTER azt mondja, négy hónap alatt sokkal kiegyensúlyozottabb és életrevalóbb lett. „A túlsúlyom miatt eddig szinte csak fekete ruháim voltak, de már beújítottam pár színeset is. Nagyon jó érzés volt bekebelezni a dicséreteket. Beszereztem új sminkkészletet, púdert, szájfényt is! Élvezem, hogy »nőci« vagyok, végre elkezdtem élni, kivirultam. Biztos, hogy ez az életem része marad novemberben, 2016-ban, és örökre.”
A változást nemcsak a versenyzők, de a környezetük is hamar észrevette.

FOCKT ILDIKÓ szerint rengeteget számít, amikor mások visszajelzést adnak. „Az egyik értekezleten egy kolléga, akivel régen találkoztam, rám mutatott, és fülig érő szájjal mondta: »Te fogytál!« Már kezdem elhinni, hogy tényleg sikerült, jó úton haladok a célom felé. Sokszor azt gondoltam, csak én látom és érzem a változást, de eljutottunk oda, hogy már másoknak is feltűnik. Ez ösztönöz és erőt ad, hogy ugyanígy folytassam!”
Nemcsak a távoli ismerősöktől, de a közeli családtagoktól is jólesik a dicséret.

PÉNTEK KLÁRI nyáron külföldön dolgozott, volt is meglepetés, amikor hazajött. „Nagyot nézett a gyerekem, amikor meglátott, soha nem felejtem el az arckifejezését. Azt kérdezte, »hol van az anyámnak a másik fele, mert ez csak az egyik, ami hazajött«. Azt mondta, hogy most már egyek, mert sovány vagyok! Ő, aki állandóan problémázott a kilóim miatt! Volt is olyan szlogen a családban, hogy akkor lesz nekik diplomájuk, ha én 80 kilogramm leszek. Szerencsére nekik lett diplomájuk, én meg elértem a 80 kilót!”

Deák Hédi Tischler Györgyit és Pál Imréné Julit is megmozgatta

Összeállította: Jónap Rita

Fotók: a program résztvevőinek sajátjai