10+1 kérdés Halász Judithoz

Halász Judit tökéletes napja csak egy feltételhez kötődik. De vajon mi az? Pór Attila villáminterjújából kiderül.

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Hároméves koromban a szüleim elvittek egy szakszervezeti rendezvényre, ahol a fellépők énekeltek, verset mondtak, táncoltak. Nekem is szerepelhetnékem lett, és felmentem a színpadra, viszont akkor csak azt ismertem, hogy „Áll a baba, áll, mint a gyertyaszál”. De a közönség láttán a felénél elfelejtettem a folytatást, és sírva fakadtam. A kudarc dacára mégiscsak vonzott a színpad, így ez is kedves emlék maradt.

2. Ki volt élete első szerelme?

Karesznak hívták, tizenegy éves volt, én tizenöt. Arab volt és herélt. Nagyon hűséges, szerető és segítőkész ló volt. Öt évig, húszéves koromig tartott a kapcsolatunk. Sosem hagyott cserben.

3. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Mindig hittem az embereknek, nem kételkedtem az őszinteségükben, amíg néha nem éreztem becsapottnak magam. Nem lettem bizalmatlanabb, de azért most már óvatosabb vagyok.

4. Mire nem sajnálja a pénzt?

Utazásra. Főleg olyan utakra, ahová az unokáinkat is elvihetjük, mert úgy látom, ki kell használnunk az időt, amíg szívesen jönnek velünk. Máig meghatározó emlékem, hogy egyszer végigmehettem autóval az Egyesült Államok harmincöt államán. Rengeteg nemzeti parkban, rengeteg faluban és indiánrezervátumban jártam. A nyugati parton láthattam annak a legendás sajtómágnásnak a birodalmát, akiről az Aranypolgár című film főszereplőjét mintázták. Hihetetlen volt Jeruzsálem is, ahol bibliai emlékek között barangolhattunk.

5. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Este felállnék a mérlegre, és tíz dekával kevesebbet mutatna.

6. Hol ette életében a legjobbat?

Egy borsodi halászcsárdában. Utálom a halat, de ott olyan fantasztikus, szezámmagba, lenmagba és mandulába forgatott pisztrángot ettem, hogy sokáig emlegettem. Aztán a következő alkalommal ezen a helyen fogyasztottam el életem legrosszabb halát is.

7. Kinek, minek a hangját szereti legjobban?

Az unokáimét – még akkor is, ha pillanatnyilag a háromból másfél már mutál – és azokét a gyerekekét, akik velem énekelnek a nézőtéren. De szeretem a tenger zúgását, a tavaszi szél suttogását meg a szép zongora- és hegedűhangot is.

8. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Persze, mindenkinek vannak; az életnek akkor van vége, ha valakinek már álmai sincsenek. De mindig úgy gondoltam, hogy ha az ember elmeséli őket, „közhírré” teszi, akkor nem valósulhatnak meg. Magunknak kell valóra váltanunk őket.

9. Ha földet örökölne, mihez kezdene vele?

Ez a veszély nem fenyeget. Ha mégis megtörténne… Odatennék egy kis házat, és körülöttem nyüzsögne a családom. Sok gyerek lenne ott meg lovak, kutyák. Gyerekkoromban a nagymamám kertjében még szedtem a gazt a palántái közül, de később már nem volt erre időm, itt sem hiszem, hogy kertészkednék. Inkább megtanítanám a gyerekeket lovagolni.

10. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

A borzalmasan nagy különbségeket ember és ember között. Mentális és anyagi tekintetben is. Mert vannak, akik olyan környezetbe, olyan helyzetbe születnek, hogy alig számítanak embernek, semmit se tudnak a világról. Esélyük sincs arra, hogy kibontakozzanak. És persze olyanok is léteznek, akiknek semmi szükségük nincs a tulajdonuk nagy részére, talán nem is tudnak mit kezdeni vele.

+1 Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Nincs akkora fantáziám, hogy ezt képes legyek kitalálni… De ha meg mernék szólalni, megköszönném, hogy annyi bajból segített kimászni.

Az interjú eredetileg a 2017/45. Nők Lapjában jelent meg.

Szöveg: Pór Attila

Fotó: Szabó Gábor