Bontsuk le az előítélet falait! De hogyan?

A világban betöltött szerepeinket sok esetben előítéletek határozzák meg. De vajon mit tehetünk ellenük? Rist Lilla megszólaltatta cikkében Philip Zimbardo szociálpszichológust, Rami Elhanant és Bassam Aramint, akik a zsidó-palesztin barátságért küzdenek, Váradi Luca szociológus, szociálpszichológust, a CEU kutató oktatóját és Major Zsófiát, a Skool Program egyik alapítóját is. Tanulságos írás következik.

A világ bonyolult hely, végtelenül nehéz eligazodni benne. Hogy egy kicsit könnyebb legyen, egy-két dolgot leegyszerűsítünk. A körülöttünk élő sokféle embercsoportot kategóriákba soroljuk. Azt mondjuk, hogy a németek szorgalmasak, az angolok hűvösek, az olaszok hangoskodóak, a nők érzelmesek, a férfiak erősek. Aztán az ítélet sorssá lesz, függetlenül attól, hogy az ráillik-e a megítélt emberre, avagy sem.

Szerencsés az, aki pozitív jelzőt kap egy új közösségben, már akkor, amikor még senki sem ismeri. De ez nem biztos, hogy így lesz, a gyerekeknél például elég, ha az új tanuló szemüveges, vagy vörös a haja, és máris kifigurázzák. De a felnőttek sem kivételek, közöttük is elhangzanak olyan mondatok, hogy „csak rá kell nézni, és már tudhatod”, vagy „miért csodálkozol, hiszen azok ilyenek!”. Az „azok” mögé szinte bárkit be lehet helyettesíteni, és míg mások esnek bele, addig nincs is baj, de bármikor kerülhetünk mi is az „azok” csoportjába. Ha másért nem, pusztán azért, mert férfiaknak vagy nőknek születtünk. Az éppen a napokban zajló HeroiKon Konferencia, amit a Hősök Tere Kezdeményezés szervezett, az előítéleteket választotta témájául. A szervezők hisznek abban, hogy mindenki tehet egy pici lépést azért, hogy ne az elfogult gondolkodás irányítson. A Hősök Tere Kezdeményezés egyik alapítóját, a világhíres Philip Zimbardót, a Stanfordi Egyetem professzorát, szociálpszichológust is sikerült megszólaltatnunk.

– Nagyon sokféle irányban tapasztalhatjuk az előítéletek létezését (nők, cigányok, feketék, zsidók, muszlimok, arabok, bevándorlók stb). A jelenségnek ön szerint van-e evolúciós alapja, és van-e a társadalomban, az együttélésben pozitív funkciója?

– Úgy gondolom, hogy az evolúciós előítéletek pozitív szerepet játszottak az egyéni, családi identitás és szolidaritás megteremtésében egy olyan világban, amelyet mindig fenyegettek azok az idegenek, akik valamilyen látható módon különböztek a többségtől. De az előítéletek meg is kímélnek bennünket attól, hogy tudatosan és érzelmi szinten erőfeszítéseket tegyünk azért, hogy megismerjük azokat, akik valamilyen módon különböznek tőlünk.

– Hogyan kaphatjuk rajta magunkat, hogy előítéletek mentén ítéltünk meg valakit, és mit tehetünk ellene?

– Fontos, hogy tudatában legyünk annak, amikor másokról, vagy akár önmagunkról előítéletesen gondolkodunk, mert gyakran automatikusan reagálunk mindenre, ami szokatlan vagy tőlünk különböző. Minden az öntudatossággal kezdődik, gyakran az ítéleteink olyan információkon és bizonyítékokon alapulnak, amelyek nem megalapozottak. Ezeket meg kellene kérdőjeleznünk ahhoz, hogy jól tájékozott döntéseket hozhassunk másokról, és a velük való kapcsolatunkról.

– Ha mi magunk vagyunk az előítéletek áldozatai, mit tehetünk?

– Bizton állíthatjuk, hogy mindannyian egyszerre vagyunk az előítéletes gondolkodás részesei és áldozatai. Mikor mások diszkriminálnak minket, ez az előítélet és a diszkrimináció szörnyű változata. Szinte minden dimenzió, amiben az emberek különbözhetnek egymástól, lehet az elfogult gondolkodás és az előítélet alapja, például az idős emberek gondolkodhatnak előítéletesen a fiatalabbakkal szemben, és fordítva. Előfordulhat, hogy egy-egy társadalom bizonyos tulajdonságokat magasabb rendűnek ítél, ilyen lehet a hajszín vagy a magasság, és a súly kérdése is. Az egyik kulcs a kommunikáció, tudatosítanunk kell magunkban, hogy amikor más emberek ítélkeznek felettünk, nem kell ezt csendben eltűrnünk. Ha úgy érezzük, hogy mások cselekedetei, megjegyzései sértőek vagy bántóak, tegyük ezt világossá számukra, és kérjük meg őket, hogy fejezzék be!

– Magyarországon sok szinten lehet tapasztalni a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést. Olykor maguk a nők is elfogadják ezt a szerepet, még akkor is, ha kifejezetten szenvednek tőle. Mi az oka ennek a jelenségnek?

– A nemek közötti különbség mindenütt az előítéletek és a diszkrimináció központi dimenziója. A férfiak mindig is fenntartották ezeket, hogy előnyhöz jussanak a nőkkel szemben az üzleti és a szakmai életben, ott, ahol ők játsszák a domináns szerepet. Gyakran megjelenő közhely, hogy a nők túl érzelmesek a racionális döntések meghozatalánál, vagy az, hogy a nők a gyengébbik nem, a családban van feladatuk, a gyermekek és az idősek gondozásában, nem kell szakmát tanulniuk, a nők másodosztályú polgárok és így tovább. Az ilyen elképzeléseket nyíltan meg kell cáfolni, és bizonyítékokat szolgáltatni a tévességükről.

– A roma kisebbséggel szembeni előítéletekkel is gyakran találkozunk, és olykor keskeny annak a határa, hogy mi a tényszerű, és mi az, ami már az előítéletek körébe tartozik. A „cigányok lopnak” véleménynek például annyiban van valós alapja, hogy sokan a társadalom perifériáján, mélyszegénységben, teljes kilátástalanságban élnek. Hogy lehet ebből a gondolatkörből kitörni?

– Mostanában gyakran hallani közszereplőktől olyan megjegyzéseket, amelyek az előítéletek megerősödését segítik, azokkal szemben, akiket migránsként vagy bevándorlóként azonosítanak. Ez a gondolkodás Európa-szerte terjed, az utóbbi időben Amerikában is. A politikai szereplők a kirekesztő gondolkodást mozdítják előre, amely a saját nemzetüket tekinti különlegesnek és kizár mindenki mást, akit nem találnak megfelelőnek. A politikai vezetők felelősséggel tartoznak azért, hogy szavaikkal és tetteikkel az elfogulatlan gondolkodást modellezzék a mások iránti együttérzés fontosságának növelése érdekében.

A zsidó-palesztin barátságért küzdő programról, a romákkal szembeni előítéletekről és a hallgatás spiráljáról, valamint a lányok programozáshoz fűződő viszonyáról is olvashattok a cikk folytatásában a 2017/41. Nők Lapja oldalain.

Szöveg: Rist Lilla

Illusztráció: Getty Images