10 kérdés Csányi Vilmoshoz

Biológus, író, az MTA rendes tagja, az ELTE Etológiai Tanszékének egyetemi tanára, a Magyar Etológiai Társaság tiszteletbeli elnöke és e heti 10 kérdés rovatunk főszereplője. Jónap Rita beszélgetett Csányi Vilmossal.

1. Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke?

Csányi nagymamám Rákoscsabán lakott, és gyakran látogattuk. A ház előtt nagy kert volt, amelyben a kaputól a verandáig széles út húzódott, mindkét oldalán nyuszifülekkel beültetve. Én nagyon lassan értem a kaputól a házig, mert minden bokornál leguggoltam, és simogattam a puha nyuszifülleveleket. Nyuszifülek a mostani kertemben is vannak…

2. Milyen állat volt az első, amit gondozhatott?

Sokféle állat megfordult nálunk. Én a konyhában aludtam, és jól emlékszem egy jércére, amit anyám hozott vidékről, talán az Illés nagymamától, hétvégi ebédre. Én addig könyörögtem, hogy hagyják életben, amíg engedtek, és ő minden este odabújt hozzám az ágyba, együtt aludtunk el.

3. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Nem szoktam károkat, nyereségeket mérlegelni. Az élet fordulatai számomra új, érdekes lehetőségekben fogalmazódnak meg. Nem a kárt mérem fel, ha keletkezik, hanem azt, hogy mire használhatom a lehetőséget.

4. Mit bánt meg utoljára?

Az előzőből következik, hogy semmit se szoktam megbánni. Az élet megy tovább, és visszafordíthatatlan, a megbánás felesleges energiapocsékolás. Döntöttem valahogy, aminek következményei lettek, azokkal kell foglalkozni, nem a kesergéssel.

5. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Az álmok sohasem valósulnak meg. Az ember sok mindent szeretne, mindent kiszínez, felnagyít. Ez az elme játéka, nagyon kellemes, de a való élet más, és az is nagyon érdekes.

6. Ha földet örökölne, mit tenne vele?

Van nagy kertem. Éppen elég munkát ad az is. Az örökséget továbbadnám.

7. Hol ette életében a legjobbat?

Fogalmam sincs, nyolcvanhárom év alatt igen sokat eszik az ember, semmi értelme legjobbat keresni.

8. Mire nem sajnálja a pénzt?

Nem vágyódom olyasmire, amire nem lenne pénzem, ha meg akarnám venni. Az álmok sokkal összetettebbek annál, hogy a megvétel kérdése szóba jöjjön. Ha valamire szükségem van, megveszem. A szükségleteimet pedig az életkörülményeim határozzák meg.

9. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Hát, ezt nagyon elszúrtad, Öreg!

10. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Az égvilágon semmit! Ez a világ elképesztően bonyolult, a jövője kiszámíthatatlan, ha bármit megváltoztatnék, a jövő kiszámíthatatlansága ettől nem változna. Így érdekes, ahogyan van.

Az interjú eredetileg a 2017/40. Nők Lapjában jelent meg.

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Németh Gabriella