Ha a gazdik utaznak, a kedvencek szállodáznak – Riport egy süni- és egy kutyapanzióból

Két szenvedélyes ember, két állatbarát, akik egy napon arra ébredtek, a hobbijuk a munkájukká vált. Az egyik sünöket, a másik kutyákat tenyészt, és nem mellesleg, ha az állatok gazdái elutaznak, nyaralnak vagy netán kórházba kerülnek, vigyáznak is kedvenceikre. Merthogy sokan nem merik vagy nem tudják kire hagyni őket. Szigeti Hajni riportja.

– Nincs itt senki? Sípolj a kismalaccal, és hamarosan érkezik valaki!” – felirat a zuglói sünihotel recepcióján. Már nyúlnék a gumimalacért, amikor Kozma Béla Tibor feltűnik a szekrénynek tűnő sünilakosztályok közül, és az üdvözlésünkre siet. Recepciós, londiner, szakács és szobalány ő egy személyben – valójában a Varjúvölgyi Törpesüntenyészet tulajdonosa. Mesébe illő a név, és a helyzet maga is, hogy sünök számára fenntartott panzióban járunk. Persze annak a három-négyezerre becsülhető hazai törpesüngazdának, akik igénybe vehetik ezt a szolgáltatást, nincs benne semmi extra. Például Fahéj, Mara, Lulu és Kokó gazdáinak, akik – ahogy Béla mutatja – most épp az egymás melletti lakosztályokat foglalják el. Bevallom, a polcrendszerként egymásra épült, fából készült, üvegajtóval nyíló „szobákat” teljesen üresnek látom.

– Nappal van, a sünök ilyenkor alszanak – kapom meg az adekvát magyarázatot. De ha feszülten figyelek, és orromat az üvegnek nyomom, néha elkaphatom, ahogy megrezdül a kockás textil bújó. A bújó a süni alvóhelye, amely a gazdák vérmérsékletéhez illeszkedve kapható eperre, zöldalmára vagy sütőtökre hajazó változatban is.

– Bár nem elvárás, mert nálunk minden felszerelés biztosított, sokan hoznak otthoni bújót, plédet. Mindenképp javasolt a hazai szagminta, ami az ismeretlen helyen ismerős lehet, így kevesebb stressz éri a sünit – magyarázza Béla.

Ó-Ó-Ó, AFRIKA!

Ha otthon tartott sünről van szó, ne azt a sünit képzeljék el, amelyik néha besétál a kertbe, vagy feltűnik este a városi utcákon. Kozma Béláék konkrétan az afrikai fehérhasú törpesünökkel foglalkoznak – mert első látásra beléjük szerettek. Ezt a fajtát a nyolcvanas években kezdték fogságban tenyészteni Amerikában, tehát maximum az ősapáik láthatták még Afrikát. A Varjúvölgyiben öt éve dolgoznak velük, és ahogy a tőlük vásárló gazdákkal beszélgettek, merült fel az igény arra, hogy utazás, nyaralás esetén vigyázzanak is az állatokra.

– Sokan nem merik vagy nem tudják ismerősre, családtagra bízni a sünt, emiatt nagy segítség és megnyugvás, ha biztos körülmények között tudhatják. Nekünk hatvan-hetven állatunk van, de a gazdiknak csak egy, ezért sokan olyan aggodalommal hagyják itt, mintha a gyermeküket bíznák ránk – meséli Béla, majd egy gazdi, Éva meg is érkezik Luluért. Az újra találkozás pillanataiban – mialatt Lulu még morcoskodik a korai ébresztő miatt – Éva elmeséli, hogy egy egyhetes görögországi nyaralás miatt hagyták itt a sünit. A rokonaik vidéken élnek, és arra jutottak, egyszerűbb ide elhozni, és rászámolni a nyaralásra még azt az ötszáz forintot éjszakánként, amennyibe a sünihotel kerül, mint az összes cuccal le- és felvonulni többszáz kilométert. Ők egy kis ennivalót is vittek neki, mert Lulu a sünök kedvencére, a lisztkukacra rá sem néz, csak a macskatápot és a gyümölcsöt szereti. Ezek a személyes adatok egy lapra felírva, a „hotelszoba” ajtajára tűzve el is olvashatók. Ahogy nézem, van, amelyik sün megeszi a főtt tojást, az almát, míg a másik ki nem állhatja.

TORNÁDÓ TÖRPESÜN TAPOSÓ

Éváék otthon már rászoktatták a sünijüket (aminek legjobban a hasát szeretik simogatni), hogy egy adott helyen intézze a dolgát, de tudták, hogy ezt a sünihotelben nem fogják elvárni Lulutól, ezért majd kezdhetik újra a tanítást.

– De hát biztos olyan picit kakil, mi lehet azzal a probléma? – vetem fel.

– Meglepődnél, mekkorát! – vágja rá nevetve Éva, és a futókerék tisztításának nehézségeit kezdi ecsetelni. A futókerék minden „szobában” biztos pont: elképesztő, hogy három-négy kilométert is lenyomhatnak benne a sünök egy éjszaka, nem csoda, hogy Tornádó Törpesün Taposó névre hallgat.

– A sünök hajlamosak a hízásra, vannak hatalmas példányok. Muszáj mozogniuk, mert a hízás megrövidíti az életüket, nehezíti a járásukat. Egyébként négy-hat évig élnek – meséli Béla, és miután Évától elválunk, megmutatja az emeleti részleget is, ahol hatalmas dobozokban további sünik húzzák a lóbőrt.

A sünihotelről bővebben és a kutyahotelről a 2017/40. Nők Lapja hasábjain olvashattok.

Szöveg: Szigeti Hajni

Fotó: Németh Gabriella