Az apaforradalmár – Közeli Léder Lászlóval

Léder László, az Apa Akadémia alapítója olyan pszichológus, aki a férfias működés, az apaság lélektanát szeretné megismerni. Lassan a szenvedélyévé vált ez a téma, még akkor is, ha ezzel ma nem – még a pszichológián belül sem – divat foglalkozni. A nevével a Nők Lapja hasábjain már többször találkozhattak, főképp olyan cikkekben, amelyek ezeket a témákat feszegették. Rist Lilla interjúja.

– Miért, hogyan lett az apaság témája az ön számára ennyire fontos?

– Azt szoktam mondani, az apaság anyai ágon ért el, édesanyám ugyanis pszichológus, és ezzel kezdett el foglalkozni már a ’90-es években. Engem huszonévesen még teljesen hidegen hagyott, de aztán huszonnégy éves koromban meghalt az édesapám, és egy csapásra megváltozott az életem. Drámai hatású volt annak a felismerése, hogy az apa kiesése a családból mennyire megváltoztat mindent, a szerepeket, az életmódot, a feladatokat. Azóta kérdezgetem a körülöttem élőket a saját édesapjukról, és bárkit is faggattam, férfiakat, nőket, nagyon mély vallomásokat hallhattam. A hivatalos pszichológiában ugyanakkor alig találtam valamit az apákra vonatkozóan, és ezt a hihetetlen kontrasztot nagyon izgalmasnak találtam.

– A pszichológia valóban az anyák szerepét hangsúlyozza, azt a nagyon fontos kötődést, ami az anya és a gyerek között a születést követően kialakul. Ami azt is jelenti egyúttal, hogy mindenért a nők a felelősek.

– A férfiakat rossz rendszerek kiemelték a családból, sőt az ellátó rendszerekből is, és ezzel az anyákra, a nőkre aránytalan terheket róttak, pedig ez senkinek nem jó. Hozzá kell tennem, az én édesapám nagyon pozitív szereplő volt, amit ma megfogalmaznak a modern apaságról, az nekem saját, otthoni élményem. Édesanyám például másoddiplomásként levelezőn végzete el a pszichológiát, és ahhoz, hogy ezt végigcsinálja, nagy szüksége volt az édesapám támogatására, mert egy faluban, Tápióbicskén éltünk, és ehhez sokat kellett utaznia. Máig emlékszem azokra a napokra, amikor apuval voltunk. Édesapám háziorvosként dolgozott, de amikor otthon volt velünk, akkor ugyanúgy főzött és elmosogatott, mint ahogy édesanyám tette volna. Finom, észrevehetetlen módon nevelt, direkten soha. Mély, hiányzó energia ez az egész modern társadalomban.

– Az apaság témáján túl szervezetpszichológiával foglalkozik, főképp csúcsvezetőkkel, akik többségében férfiak. Mi a tapasztalata, ők hogyan élik meg az apaságukat?

– Nem csak velük, középvezetőkkel is találkozom, és szociális intézményekben igen sok nővel. Meghatározó élményem, hogy amikor ez a téma szóba kerül, akkor dőlni kezd belőlük a szó, és amikor elkezdem magyarázni azt az alapvető pszichológiai tapasztalatot, hogy mennyire fontos az apa, legalább annyira, mint az anya, akkor elkezdenek hitetlenkedni. Mások viszont az öröm jeleit mutatják, nagyon sok ember érzi belül, hogy ez tényleg így van, csakhogy erről senki nem beszélt még nekik.

– Ezért is kezdte el az Apa Akadémia-kurzusokat, hogy ilyen alapismereteket közvetítsen. Elmennek ezekre a férfiak? Hiszen sokszor tapasztalhatjuk, hogy érzelmi jellegű témákhoz nehezen tudnak kapcsolódni.

– Én is keresem azt a módot, ahogy meg lehet szólítani a férfiakat. Ez azért is különösen nehéz, mert maga a szakma is nagyon elnőiesedett. Ezen nemcsak azt értem, hogy igen kevés a férfi pszichológus, hanem azt is, hogy a pszichológia tudománya sem foglalkozik a férfi működésével. Holott bizonyos dolgok megértéséhez kell a nemiség. Azt, hogy milyen egy szülésélmény, egy nő mindig jobban meg fogja érteni, mint bármelyik férfi szülészorvos. Ugyanígy a férfi működését egy másik férfi sokkal könnyebben átérzi. Azt látom egyébként, ha lazítunk a kereteken, nem önismereti tréninget tartunk, nem „hogyan fejlődj”-tréninget, hanem konkrétumokkal foglalkozunk, azt mondjuk, beszélgessünk az apaság témájáról, mit csináljunk a gyerekeinkkel, ha kamaszok, és megbolondulnak, milyen örömei vannak egy apának – akkor eljönnek és megnyílnak.

– Meglep az a gondolat, hogy nincs férfi pszichológia, hiszen a legnagyobb pszichológusok, akik a médiában megjelennek, többségében férfiak.

– Ez a klasszikus problémája a mai világnak, amikor a tanári kar nőkből áll, de az igazgatók férfiak. Ennek nem kellene így lennie, a nemi arányok, szerepek felborulása miatt nincs rend. A szervezetfejlesztésben is mindig azt hangsúlyozom, hogy több női vezetőre lenne szükség. De rögtön hozzáteszem, hogy nagyon kevés az olyan nő, aki más eszközökkel próbál vezetni, mint a férfiak. A női kommunikáció, a női érzelmi megélés más, mint a férfi , nem jobb, nem rosszabb, egész egyszerűen más. Azok a nők, akik megőrzik ezt a fajta nőies hozzáállást, nem kerülnek be a felsővezetésbe. Nekem a fő üzenetem mindig az, hogy helyre kell állítani a férfi és a nő együttműködését, mert a működő férfi -nő kapcsolat tesz minket férfivá és nővé. De visszatérve a pszichológiára, a médiában ma megjelenő férfi pszichológusok is többnyire a nőkkel foglalkoznak, a nőies pszichológia kifejezésrendszerét, módszertanát használják, kivéve talán Ranschburg Jenőt, aki nagyon sokat foglalkozott a férfi nő témával, de őt sokkal kevesebbszer idézik. Az angolszász pszichológia húsz-harminc évvel jár előttünk, ott végeznek apasággal, férfiakkal kapcsolatos kutatásokat, de ott is sokkal kevesebbet, mint amennyire szükség volna.

– Úgy érzékelem eddigi találkozásaink alapján, hogy alapvetően konzervatív szemléletben gondolkodik, amit viszont a férfi-nő kapcsolatról megfogalmaz, az nem illik ebbe a gondolatkörbe, amit „konzervatív” címkével szoktunk illetni.

– Modern nőben és férfiban gondolkodom, csak így lehet helyreállítani a világ rendjét. Egyetlenegy olyan kitétel van, ami számomra megkérdőjelezhetetlen, de ezt is szakmai, lélektani alapon gondolom, és ez az, hogy család, jól működő férfi -nő kapcsolat kell ahhoz, hogy egy gyerekből egészséges lelkű felnőtt legyen. Abban viszont már nagyon megengedő vagyok, hogy milyen is ez a család, mozaikcsalád vagy többgenerációs, sőt azt sem gondolom, hogy mindenkinek családot kell alapítania, a nagyot alkotó embereknek gyakran más útjuk van. De ők is valamilyen családból érkeznek, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyenből. Erre a megtartó közösségre, a család épségére mindenkinek, a modern embernek is szüksége van.

– A keresztény-konzervatív gondolatkörben más feladatok tartoznak a férfiakhoz és a nőkhöz, egyértelmű, hogy a férfi keresi a pénzt, és a nő van otthon a gyerekekkel.

Az interjú a Nők Lapja 2017/37. lapszámának 19. oldalán folytatódik.

Szöveg: Rist Lilla

Fotó: Körmendi Imre