10 kérdés Sebestyén Mártához

Kristálytiszta levegő, kirándulás, ribizlis lepény és a hárfa hangja is szóba került Sebestyén Mártával készített villáminterjúnkban.

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Ötéves zeneóvodásként megadatott a lehetőség, hogy Kodály Zoltánnak a nyolcvanadik születésnapján énekelhettem a lakásán. Az óvó nénim azt kérte, minden magyar gyerek nevében köszönjem meg neki, hogy ilyen sok szép dalt írt. Az terjedt róla, hogy nagyon szigorú és morcos ember, mégis, amikor a nótám végére értem, párás szemmel azt mondta: „Ha mindenki ilyen szépen énekel, mint te, akkor érdemes volt megírni!”

2. Ki volt élete első szerelme?

Általános iskolában egy helyes, barna szemű, barna hajú fiú. Nagyon okos és intelligens volt, ez rettentően imponált nekem. Sok évvel később, egyetemista korunkban újra találkoztunk, és felnőtt fejjel is egy pár lettünk.

3. Kitől kellene bocsánatot kérnie, és miért?

Lobbanékony természet vagyok, és van bennem egy nagy adag igazságérzet. Sokszor érzem azt, azonnal hangot kell adnom a nemtetszésemnek, így előfordul, hogy akaratlanul is megbántok másokat, tőlük ezúton is elnézést kérek! Akarattal sosem tenném.

4. Hogy néz(ne) ki egy tökéletes napja?

Valószínűleg a hegyekben, itthon vagy Erdélyben tölteném. Kristálytiszta levegőn ébrednék, madárcsicsergésre. Friss házi kenyeret és egyéb finomságokat reggeliznék, kirándulnék, és mire hazaérnék, isteni ebéd várna. Számomra igazi felüdülés, ha a családommal akár csak egy napot is a természetben tölthetek.

5. Hol ette életében a legjobbat?

A család minden nő tagja jól főz, ezek meghatározó ízek. Például nagynénim ribizlis lepénye, pecsenyéi vagy palóc levese. Ami nagyon emlékezetes még, talán a táj miatt is, egy székelyföldi pisztrángos étterem. Ott a frissen kifogott halat készítették el ropogós panírban, mellé Csíki Sört ittunk. Valami mennyei volt.

6. Kinek, minek a hangját szereti legjobban?

Tőlem ilyet kérdezni, amikor képes vagyok a legmélyebb álmomból is felébredni, ha egy szép dallamot hallok (nevet). Nagyon szeretem a hárfa királynői, finom hangját, ugyanakkor kedvelem a markánsabbakat is, mint az örmény duduké, ami egy fúvós hangszer. A bánatos hangjában benne van az egész nép történelme. A legkedvesebb pedig a cselló, mintha egy ember beszélne, csodálatos.

7. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Apukám világutazó tudósember volt, és mindenhonnan elhozta az adott ország népzenéjét. Így, amikor szép zenét hallok, azonnal érdekel a táj is, mert a kettő nagyon összefügg. Pont ezért szeretnék eljutni a Kaukázusra, Örményországba, Grúziába.

8. Ha földet örökölne, mit tenne vele?

Az apai őseim mind földművesek voltak, abban nőttem fel, hogy a föld a minden. Szeretném megtapasztalni, milyen érzés az én földemen előállítani valamit. Szerintem az egy csoda.

9. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Az ellen tennék, hogy egy kisgyereket ne lehessen kihasználni, hiszen a Föld bizonyos részein esélye sincs, hogy a korának megfelelően éljen. De nem csak a harmadik világban élnek olyanok, akik nem kapják meg mindazt, ami járna nekik: élelmet, biztonságot, nyugalmat, tisztaságot. Ez nekem, mint anyának, elviselhetetlen szívfájdalom.

10. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Széles mosollyal ezt fogja mondani: Isten hozott az égi madarak között, mezei pacsirta!

A cikk eredetileg a Nők Lapja 2017/15. lapszámában jelent meg.

Szöveg: B. Csák Amarilla

Fotó: Cultiris/Varga Gábor