45 év száguldás - Interjú Szűcs Judith-tal

Az utolsó pillanatban fut be, egész nap pörög, rohan ezerrel, mondja, és lehuppan a kanapéra. Megdöbbenek. Ugyanaz a bőrszerkó, formás alak, elbűvölő mosoly, mint amikor üstökösként feltűnt a diszkóvilág egén. Pedig annak idestova negyvenöt éve! Ő sem akarja elhinni. Éppen ezért úgy döntött, áprilisban megünnepli az évfordulót egy szuperkoncerttel az Erkel Színházban. Koronczay Lilla interjúja.

70 sztar

– Nagyon közel van április 10. Izgulsz?

– Igen. És nagy erőkkel készülök, immár egy esztendeje! Magamtól soha nem jutott volna eszembe az évforduló, hiszen én folyamatosan dolgozom, nem vettem észre az idő múlását. Valaki más hívta fel rá a figyelmemet. Rácsodálkoztam: negyvenöt év! Ezt meg kell ünnepelni! De soha nem gondoltam volna, hogy ennyi munka van egy ilyen színházi produkcióval. Ráadásul szeretek mindent a saját irányításom alatt tartani, a fellépőktől kezdve a világításon át a ruhákig. Tényleg, még ez is! Meg kell beszélnem a stylistcsapatommal, hogyan tudnék a számok között gyorsan átöltözni. Lehet, hogy a tépőzárnál maradunk? Meglátom. A Monarchia Szimfonikus Zenekart hívtam meg, sztárvendégnek pedig Tátrai Tibort, Balázs Fecót és a bátyámat, Szűcs Antal Gábort. Igazi, nagyszabású show-műsort szeretnék, hogy a szemnek és a fülnek is jusson kényeztetés.

– Mi meg majd drukkolunk, hogy „Táncolj még!”

– Fogok. Mindig is táncoltam a színpadon, és még szerencsére nem fáj semmim, be tudok kapcsolódni a koreográfiába. Tizenhat táncost hívtam meg, hetek óta folynak a próbák. Amúgy is sokat mozgok, heti egy Pilates-edzés meg a sok rohangálás karban tart. Mostanában a stressztől fogyni kezdtem, úgyhogy mindennap eszem kenyeret és édességet. Szerencsés alkatom van.

– Igen, most láttalak egy bulvárlapban bikiniben, és le a kalappal!

– Köszönöm, nők általában nem szoktak megdicsérni. A vőlegényem készítette a fotót, kizárólag ezért vettem fel a fürdőruha-felsőrészt. Nem is értem, mi ebben a szenzáció! Én soha nem rejtettem véka alá, hogy mellimplantátumom van, és azt sem, hogy nagyon vigyázok a bőrömre, és mindent megteszek azért, hogy minél tovább megőrizzem a fiatalságomat. Színpadi emberként kutya kötelességem! De az nem igaz, hogy folyton plasztikai sebészhez rohangálnék. Viszont nagyon jó krémeket használok, fiatalító szérumokat, és háromhetente járok kozmetikushoz kitisztíttatni a bőrömet, hogy a hatóanyagok tökéletesen fel tudjanak szívódni. Ennyi a titok.

– És a fodrász? Te csinálod a frizurádat? Fodrásznak tanultál.

– Általában igen, festem, vasalom, fésülöm, de vágni a fodrásznőm szokta. Neki is megmondom kerek perec, hogy mit akarok, elviselhetetlen vagyok! De mit tegyek? Megszoktam, hogy én határozom meg, hogyan nézek ki, mit csinálok és mit nem, végül is én tudom, mi a jó nekem. Arról nem is beszélve, hogy amikor a csúcson voltam, még nem volt szokás menedzsert szerződtetni, aki kézben tartja a dolgaidat, és leveszi rólad a döntések terhét. Úgyhogy így maradtam, és jól érzem magam.

Az interjúnak még koránt sincs vége, a folytatást a Nők Lapja 2017/11. számának 71. oldalán olvashatjátok el.

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Galgóczy-Németh Kristóf