A részmunkaidő tényleg csak úri huncutság?

A részmunkaidő sokak szemében még mindig úri huncutságnak számít, mondván, könnyű annak, aki megteheti, hogy csak napi négy vagy hat órában dolgozik. Ideje azonban szemléletet váltani: a lehetőség, hogy az emberek rugalmas időbeosztással végezzék a munkájukat, nemcsak a foglalkoztatottság, de a hatékonyság és az elégedettség szempontjából is pozitív mérleggel kecsegtet. Jónap Rita írása.

reszmunkaido

Az egyetem után teljes állásban dolgoztam gimnáziumi tanárként, és heti három este egy nyelviskolában tanítottam. Az első fiam születését követően otthon maradtam, és megkezdődtek a „gyeses évek”. Öt év alatt három gyerekünk született, és ahogy közeledett a legkisebb óvodai beíratása, végig kellett gondolnom, miképp tudok visszatérni a munka világába. Három kisgyerek, egy estig dolgozó férj, és a kétszáz kilométerre lakó nagyszülők mellett szerencsésebbnek találtam, ha nem megyek vissza egész állásban dolgozni a szeretett gimnáziumba, ahová oda-vissza két óra az utazás. Nekem szerencsém volt, mert három gyerekkel járt a gyet (főállású anyaság), és megvalósíthattam az álmom, hogy újságírónak tanuljak. Amikor elkezdtem dolgozni, nagy könnyebbség volt, hogy a gyerekekért időben tudtam az óvodába menni, gond nélkül otthon maradhattam velük, ha betegek voltak, megjelentem az összes szülői értekezleten és barkácsdélelőttön, délutánonként ráérősen végeztük a dolgunkat, játszótereztünk, vagy mentünk a fiúk edzésére. Azóta eltelt hét év, és ahogy a gyerekek egyre önállóbbá váltak, úgy emelkedett az én munkával töltött óráim száma is, ez pedig nekem és a családnak is ideális volt. A játszóteres barátnőim mind hasonló cipőben jártak, próbáltak részmunkaidőben vagy rugalmas beosztásban visszatérni a munkahelyükre. Akiknek sikerült, mindennap hálát adtak a sorsnak (és a munkáltatónak!), hogy nem kell nyolc-tíz órát a munkahelyükön lenniük, és hogy az anyákat amúgy is nyomasztó, állandó lelkiismeret- furdalást nem kell azzal tetézniük, hogy mindig ők mennek utolsónak a gyerekért az oviba. A tágabb környezetemet vizsgálva, és a felmérések eredményeit tekintve egyértelműnek tűnik, hogy hazánkban a részmunkaidőre leginkább a nők, és azon belül is a kisgyermekes anyák vágynak, de a külföldi példák és a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a rugalmas munkavégzési lehetőség más korosztályoknál és a férfiak körében is gyümölcsöző.

ELŐRE KELL NÉZNI

A részmunkaidős foglalkoztatottság a munkavállalók és a munkáltatók számára is egyre vonzóbb lehetőség, a kereslet és a kínálat mégsem találkozik. A Három Királyfi , Három Királylány Mozgalom Balansz munkacsoportja tavaly ősszel nagymintás kutatást végzett a témában, hogy az igények és a tapasztalatok felmérésével segítsék az egymásra találást. A mozgalom fő célja, hogy a fiatalokat támogassa abban, hogy a karrier mellett családi terveiket is megvalósíthassák, és hogy megszülessenek azok a gyermekek, akikről álmodnak. Ebben nagyon fontos tényező a munkaerőpiac családbarát működése, az atipikus munkavégzési formák, hogy a részmunkaidős állások és a rugalmas munkavégzési lehetőségek nagyobb arányban legyenek jelen a munkaerőpiacon. Hazánkban a foglalkoztatottak csupán öt-hat százaléka dolgozik részmunkaidőben, amivel az európai országok között az utolsók vagyunk, Hollandiában ez az arány harmincnyolc százalék, a nők körében pedig hatvan százalék felett van. Lerf Andrea kutatásvezető, a mozgalom önkéntese szerint nagyon fontos szem előtt tartani, mi várható a munkaerőpiacon.

A cikk folytatásában szó esik a fiatalok munkavállalási szokásairól és arról is, hogy milyen lehetőségek közül választhatunk, ha a teljes állás nem jöhet szóba – keressétek a Nők Lapja 2017/8. lapszámában!

Szöveg: Jónap Rita

Illusztráció: Getty Images