Fiatal lány tehetős urat keres - A megegyezéses alapú kapcsolat nyomában 1. rész (18+)

„A megegyezéses alapú kapcsolat lényege, hogy egy fiatal, kellemes lány vagy fi ú időt tölt egy idősebb, tehetős úrral vagy hölggyel, és cserébe élvezi partnere nagylelkűségét.” Ma már kifejezetten erre specializálódott társkereső oldal is létezik Magyarországon. Regisztráltam, álnéven, „Sugar Baby”-ként, és érdekes levelezésekbe bonyolódtam. Dobray Sarolta riportja.

sugar daddy riport

„Sugar Daddy” (tehetős, idősebb férfi – a szerk.). Először Amerikába szakadt, mámoros életű barátnőmtől hallottam ezt a kifejezést, úgy tíz évvel ezelőtt. „Ilyen öreg pasi, tudod, nagyon gazdag, kicsit ráncos, de azért cuki, meg szeret. Szexelni meg alig kell vele, mert már nem is tud.” Kifizette barátnőm lakbérét, a Guccikat, röpködtek Malibuba, kaszinóba jártak. Gondolkodtam akkor, hogyan is kell ezt most értékelni. Ki használ kit? Ki a megalázó és ki a megalázott? Vagy íme a sokat áhított win-win szituáció, ahol mindenki nyer, mindenki megkapja, amit akar, és kész?

Külföldi Sugar Daddy-keresőoldalak már jó ideje léteznek. Az egyik legnépszerűbb és legelső ilyennek, a seekingarrangement.com-nak több millió regisztrált tagja van, és ez a szám egyre csak emelkedik. Ősrégi dinamika: gazdag, idősebb, de nem jóképű – vagy akár jóképű, mindegy is – pasi igyekszik összekapcsolódni így vagy úgy nála jóval fiatalabb, kevésbé jómódú, de annál szebb, szexibb nővel, és fordítva. Mindezt a problémamentes, kellemes, kölcsönös jövedelmezőség kissé földhözragadt reményében.

AZ IFJÚSÁG TÜZE

Gondoltam, megnézem, hogy megy ez kicsiben, vagy mondjuk így: „magyarban”. Nálunk is több társkereső szakosodott már a „kölcsönösen jövedelmező” kapcsolatokra, tehát igény, úgy néz ki, van ilyesmire itt is. Az oldal amúgy számos igen praktikus információval látja el a kezdőket, már ha valóban komolyan gondolják a dolgot. A leendő Sugar Daddyket a következő lényegre töréssel szólítja meg:

„Sikeres, beérkezett ember vagy, tele tervekkel? Csinos, intelligens, szórakozni szerető fiatal partnert keresel, akivel kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakítanál ki? Szívesen élveznéd egy olyan nő társaságát, akiben még megvan az ifjúság tüze, a lelkesedés, az újdonságokra szomjazás, és akinek energiájától te is felfrissülhetsz, időd azonban nincs a személyes ismerkedésre? Nem szeretnél munkahelyi flörtbe bonyolódni, és még nem találkoztál olyan fiatal nővel, aki megfelelne elképzeléseidnek? Diszkrét barátnőre vágysz, aki megérti, hogy a kapcsolatotok milyen határok között működhet? Szívesen segítenéd és kényeztetnéd őt, szívesen mutatnál neki többet a világból? Akkor itt a helyed!”

Egyértelmű megfogalmazás, egyszerű is, mint a pofon. De vajon kik azok a hús-vér férfiak, akikre rátör a felismerés, hogy éppen erre van szükségük, és az ő leendő Sugar Babyjüket egy internetes társkeresőn akarják megtalálni? Hogyan viszonyulnak ezekhez a nőkhöz, lányokhoz, akik felvállaltan csak – na jó, elsősorban – a pénzükre mennek? Miért nem escort-lányokat keresnek inkább, vagy luxuskurvát? Vagy mindezek között nagy az átfedés, és elmosódnak a határok? Mit adunk el miért? Hogy megtudjam, úgy döntöttem, regisztrálok a puncs.hu nevezetű oldalra, amelynek szlogenje: „Ahol a kapcsolat érték”.

Mint Sugar Baby (SB, a félhivatalos szakrövidítés szerint), az oldal definíciója szerint a következő leszek:

„Fiatal, szépségével, intelligenciájával és kellemes természetével tisztában lévő lány, aki a boldogságot, a gondtalan életet keresi. Értékeli a figyelmességet, az ajándékokat, a segítséget, amely megnyilvánulhat a tandíj vagy a lakbér kifizetésében, közös vacsorák, bulik, utazások, plasztikai műtétek finanszírozásában, vagy bármiben, amiben a Sugar Girl vagy Boy örömét leli. Ezért cserébe igyekszik boldoggá tenni társát, akivel rendezvényekre jár, közös programokat szervez, és viszonozza a Sugar Daddy (SD) figyelmességét.” Felkészülésként átfutottam még az oldal sugar-életmód tanácsadó blogját, ahol megtudhattam, hogy a szerkesztő – bizonyos Michelle – szerint miért lehet jobb egy sugar-kapcsolat, mint egy házasság, lehet-e egyensúlyozni a Sugar Daddynk és egy fiatalabb pasi között, vagy éppen mi a nős Sugar Daddyvel való randizás hét szabálya. Michelle itt azt is hangsúlyozza, hogy senki se aggódjon, hiszen az őszinteség és a szerelem, mint párkapcsolati alap, tudvalevőleg csak a húsz-huszonegyedik század új hóbortja, s manapság mindkettő messze túl van értékelve.

SUGAR BABY LESZEK

Álnéven és árnyképpel persze, írtam egy olyan bemutatkozó szöveget, amiből reményeim és szándékom szerint magabiztosnak és nagyon, de nagyon nőiesnek hatok. Beleszőttem ezenkívül a szövegbe – Michelle útmutatásai szerint – a többi, Sugar Babyktől elvárható tulajdonságot is: átlagon felüli csinos külsővel, szép arccal, jó alakkal rendelkezem, és bár Michelle szerint akár még harmincasként, sőt negyvenesként is lehet keresnivalónk a Sugar Babyk között, és elég, ha „csak” fiatalosak vagyunk, én harmincháromnak hazudtam magam, biztos, ami biztos. Azt írják, hogy ami az ideális korkülönbséget illeti SD és SB között, megoszlanak a vélemények, de egyes sugar-gondolkodók szerint akkor kapjuk meg a megfelelő SB évjáratot, ha megfelezzük az adott SD életkorát, és ehhez hozzáadunk hetet. Tehát, nekem egy ötvenhét éves, nagyvonalú úriember dukálna, a nagykönyv szerint.

Ezen a ponton ért az első kisebb meglepetés. Az SD-aspiránsok adatlapjain azzal szembesültem, hogy nagy többségük harmincöt és negyvenöt év közötti, alig akadt egy-egy „érett” úriember, ahogy ígérték. Meglepő módon a fotók nagy részén a leendő SD premier plánban, az arcát bátran felvállalva mosolyog/hunyorog azzal a magabiztos „mert megtehetem”-tekintettel a szelfi kamerába, rendszerint. Még olyanok is, akik az adatlapjuk szerint házasságban vagy más párkapcsolatban élnek. A többség ezen az oldalon ugyanis nős. És persze, tekintve a kölcsönösen jövedelmező kapcsolatok alappillérét, ahogy nekem, mint sugar életmódra vágyakozó lánynak is ki kellett töltenem az anyagi elvárásaimra vonatkozó rubrikát, a SD-k bemutatkozásában is ott állt fehéren-feketén, kitől milyen juttatást várhatok. Ebben a sorban a következő olvasható:

„A kategória azt jelöli, hogy havonta mekkora összeget tudok fordítani a kapcsolatunkra:

1) Megbeszélés kérdése
2) Minimális: havi 20–50 ezer
3) Alacsony: havi 50–100 ezer
4) Optimális: havi 100–250 ezer
5) Luxus: havonta minimum 500 ezer”

Nem kellett sokáig várni, hogy elkezdjenek záporozni a levelek, amin kissé meglepődtem, tekintve, hogy a feltöltött fotómon inkább tűntem egy elmosódott pacának, mint luxuscicának. Gondoltam, próbálkoznak, de továbbra sem volt egészen tiszta, hogy ezek az állítólag gazdag, beérkezett, sikeres, sőt néha nem is olyan csúnya férfiak miért itt keresnek, és valójában mit is keresnek pontosan. Az adatlapok szerint itt majdnem mindenki felső- vagy középvezető, de felbukkant „államilag többszörösen kitüntetett, médiában dolgozó szőrös mackó” is. Magukat illetően többnyire igen szűkszavúan fogalmaztak. Például:

„Szeretek utazgatni, vásárolgatni és bulikba járni. Életvidám, jó megjelenésű, bevállalós nőket keresek.” „Biztos anyagi háttérrel keresem szeretőm, aki el tudja fogadni kötöttségeimet, de szeretné élvezni az életet. Olyan független, dekoratív hölgyet keresek, maximum huszonhét éves korig, aki el tudja fogadni az általam diktált szabályokat.”

„Imádok utazni, és szoktam is sokat! A trópusi tengerek, tengerpartok a kedvenc úti céljaim! Imádom a szépet, főleg hölgyekben, éppen ezért kóstolgatok, próbálgatok, hogy a legtökéletesebbet tudjam kiválasztani!”

De a dolog esszenciáját, azt hiszem, a negyvenéves A. fogalmazta meg, némi keserűséggel a hangjában:

„Felsővezető vagyok. Cégtulajdonos vagyok. Elértem mindent. Van mindenem. Családom is. Valami mégis hiányzik: luxusszeretőt keresek, akinek luxuskörülményeket, egy új életet vagy egzisztenciát biztosítok. A legfontosabb emberek egyike lenne az életemben. Akkor kereslek, ha igazi Sugar Baby lennél: fiatal, csinos, dögös nő vagy, jó vagy az ágyban (meg máshol…), nem a pénzről, hanem a közös szenvedélyről szólnak az együttléteink, szellemi társ vagy, egy színházról és az életről is lehet veled beszélgetni, odaadó vagy és nem számonkérő, enyém lennél, nem csak egy lennék neked a sok közül. Sokat adok, sokat kérek.”

A magam részéről, ahogy a sugar-tanácsadó blogon is olvastam, próbáltam lényegre törő lenni, és nem kerülgetni a forró kását, ne látsszak tapasztalatlannak, azaz „sugar-szűznek”, merthogy, amint olvashattam, erre is létezik szakkifejezés. Meg is írtam J. érdeklődésére, hogy mit keresek itt. Hogy win-win felállást. Legyen mindenkinek jó, kapja meg mindenki, amit akar. Erre J. meglepő mód azt felelte, hogy akiknek pénzért nyílik a lábuk, azokat elhajtja, nem kurvát keres. Akkor úgy éreztem, ezt most ki kellene kérnem magamnak, de legbelül kételkedtem benne, hogy lenne-e erre sziklaszilárd alapom. De akkor miért van itt? Visszakerestem Michelle tanácsainak vonatkozó részére, és világos lett minden. J. egy szakszóval élve „Salt Daddy”, azaz egy a sugar-világ számos potyautasa közül.

ODAADÓ LUXUSBARÁTNŐ?

Aztán, bármilyen meglepő, mint minden társkeresőn és minden egyéb szegletében a világnak, itt is szép számmal feltűntek a rózsaszín Boldogság elvakult kergetői. Legyen „szenvedély, boldoggá tevő törődés, egymás dolgainak ismerete, nyílt, teljesen őszinte beszéd, számonkérés nélkül, meg kis pillangók a gyomorban”. Sőt. Egyesek már-már szerelemről beszéltek, nős, nem nős egyaránt. Csak úgy sütött némely írásból a magány. Volt, aki a „feltétlen szeretet tükrében” vélte felismerni bennem leendő szenvedélyes partnerét. Egy idő után nem tudtam magamban tartani a kérdést, nem zavarja- e őket az a tény, hogy itt a nők vállaltan, elsősorban a férfiak pénze iránt érdeklődnek. L. erre azt írta, hogy neki volt már dolga hivatásos prostikkal meg escortlányokkal is, és az egészen más. Az neki szörnyű volt, mert az tényleg csak üzlet. Meg azok a lányok nem is mosolyogtak. De egy Sugar Girllel szerinte csupa nevetés, ölelés, csók és beszélgetés az élet. Egy Sugar Girl szerinte már egészen hasonlatos lehet egy valódi emberhez, aki szereti őt. Azt mondja, sosem volt még ilyen típusú kapcsolata, ahogy levelezőpartnereim többségének sem. De úgy tűnik, nagyon szeretnék, hogy legyen, tekintve, hogy milyen kitartóan próbálkoznak.

Az összes beérkező levélre nyilván nem válaszolhattam, de a reakció nélkül hagyott férfiak nagy része újra és újra írt nekem, tántoríthatatlanul, néhány naponta, miközben továbbra sem láttak rólam olyan képet, amin látszom. Türelmetlenek voltak. Mindezt persze nem valami transzcendens vonzerőnek tudom be, nyilván a magyar Sugar Baby-felhozatalban kell keresni a hibát. Többen panaszkodtak, hogy „itt csak csupa proli kurva van”, miközben ők állandó, odaadó luxusbarátnőt szeretnének – a NŐT csupa nagybetűvel –, aki hálás is, boldog is az ő nagylelkűségüktől, és, ahogy H. fogalmazott nekem: „értékeli, hogy jól van tartva”.

Akkor beindult a fantáziám, hogyan is tudnék balanszírozni ebben a – bárhogy is szépítjük – kiszolgáltatott helyzetben. Megírtam a srácoknak, hogy elég sok a jelentkező, és kilátásban is van egy jó parti, zavarná- e őket, ha lenne mellettük egy másik daddym is, merthogy sok a költségem, meg az igényeim is nagyok. Akadt, aki ekkor hagyott virtuális faképnél, de többen voltak, akik szempillantás alatt jóváhagyták a dolgot, főként azzal az érvvel, hogy nekik is van feleségük vagy valami hasonlójuk. Volt, aki kifejezetten örült, mert „megoszlanának a költségek”.  De azért az lenne nekik az ideális, ha az ő időbeosztásukhoz alkalmazkodnék. És persze betartanám a játékszabályokat, bármik is legyenek azok.

Michelle amúgy erre a helyzetre is ad tippeket a kevésbé gyakorlott Sugar Babyknek. Például: „Az is elképzelhető, hogy a párhuzamosan futó partnerek ismerik egymást, találkoznak, összebarátkoznak, közös vacsorákon vesznek részt. (Képzeljük el.) A lényeg az, hogy senkinek nincsenek beszámolási kötelezettségei. Ha valamelyik partnerünk többes szexre vágyik, valószínűleg akkor sem a másik állandó partnerünk a jó megoldás. Bár ha fordított esetről van szó, és egy férfinak van két barátnője (SB vagy más jellegű kapcsolata), az már inkább tud működni, hogy ő összehozza a lányokat.” Végül is, ő fizet.

MAGÁNY ÉS ÖNHAZUGSÁG

Az igényeimet többnyire én hoztam fel, és a többség udvariasan visszakérdezett, mik lennének azok. Hasraütésszerűen, ám kisebb gyomorgörccsel rá is vágtam: tanulok, a tandíj magas, kevés időm van dolgozni, viszont bérelek egy kis házat, ezeket kellene finanszírozni. Havi úgy félmillió, fixen. Plusz a tengerpart meg a gasztronómia, persze. Vagy öten szinte azonnal rávágták: nem probléma. Volt persze, aki már így indított: „Szeretnék veled találkozni egy jó szexre, kétszázezret adnék”. Más ötvenezret ajánlott találkozásonként, heti háromszori alkalommal, de nagyvonalúan hozzátette, én döntök, rendezhetjük egy összegben is, havonta. Csak ketten kértek meg ezután udvariasan, hogy akkor küldjek esetleg képet magamról.

Megkérdeztem SD-aspiránsaimtól azt is, felvállalnák- e ezt a kapcsolatot, mert én bizony szeretnék partikra meg fogadásokra is járni, bekerülni a magas körökbe. Ennek a többség már nem örült annyira, ők szigorúan diszkrét, mondhatni privát jótékonykodásra gondoltak. „Neked csak csinosnak, kedvesnek és viccesnek kell lenned” – írta egyikőjük, egy kacsintós jellel spékelve. Majd még kifejtette, nekem ne legyen rossz érzésem egy pillanatig se, egy hagyományos kapcsolatban ugyanígy pénzbe kerül a nő.

Végül, minden óra után, amit sugar-levelezéssel töltöttem, rám jött valami furcsa szédülés. Bármennyire igyekeztem Sugar Baby szerepemben határozott és kemény lenni, mintha én diktálnám a feltételeket, mintha én fogalmaznám meg az igényeimet, mintha én használnám ki ezeket a férfiakat és saját adottságaimat, mégis kicsit úgy éreztem, mintha büszkén mosolyogtam volna a megerőszakolásomhoz. Mert a vevő fizet, a vevőnek úgyis mindig igaza van. Pláne, ha még a nagyvonalú jótevő glóriáját is saját feje fölé dobja. Mohóságot, magányt, hatalomvágyat, bizonytalanságot és hazugságot – legfőképp önhazugságot – éreztem kavarogni ebben a keserédes térben. Valami kétségbeesett kapálódzást a rég meghalványult élet-szagért, valami pénzen mégsem megvehető csodáért. Persze, talán mindenki megkapja, amit akar. Win-win. Torta, habbal. Vagy hab, torta nélkül.

Mi a helyzet az urakkal? Kolléganőnk férfiként is regisztrált az oldalra, tapasztalatairól ide kattintva olvashattok.

A cikk eredetileg a Nők Lapja 2017/6. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Dobray Sarolta

Illusztráció: Getty Images