Királylány a feleségem: Shane Tusup mesél Hosszú Katinkáról

Szegő András interjúja.

Évekkel ezelőtt azt tanácsolták Hosszú Katinkának, hogy hagyjon fel az úszással, már az is nagyon szép eredmény, amit addig elért, jobban jár, ha nem számít többre. Aztán jött egy amerikai fi ú, akit szerelméül, férjéül és edzőjéül is fogadott a magyar úszónő, és azt követően, hogy, hogy nem, meglódult a szekér. Mit meglódult, szárnyalni kezdett, és Hosszú Katinkából minden idők legsikeresebb úszófenoménja lett. Hogy ehhez Shane Tusupnak mennyi köze van, azt mindenkinek a fantáziájára bízzuk.

shane tusup

– Emlékszel arra a pillanatra, ahogyan megismerted Katinkát?

– Ó, persze! Los Angelesben történt. Annyit tudtam, hogy jön a csoportunkba egy új lány Magyarországról, aki majd ösztöndíjasként fog az egyetemre járni. Ha jól emlékszem, éppen egy pénteki nap volt. Valami dolgom lehetett délelőtt, és ezért a szokásosnál is korábban mentem le edzésre hajnaltájt, és az uszoda bejárata előtt ott állt fagyoskodva egy vékony kislány. Gondoltam, hogy ő lehet az újsütetű csapattárs. Az hamar kiderült, hogy kapiskálja csak az angolt, de intettem, hogy ha gondolja, jöjjön be velem, és együtt mentünk fel bemelegíteni. Aznap igyekeztem úgy alakítani a tréninget, hogy úszás közben minél közelebb legyünk egymáshoz, volt, hogy ugyanabban a sávban is tempóztunk, közben olykor cinkosan összemosolyogtunk, a fordulóknál egymást lestük, a másik lábtempójánál úsztunk, vagy mint két ötéves gyerek, spricceltük egymást a medencében. Láthatta Katinka, hogy abszolút komolyak a szándékaim! Innentől aztán mind szorosabbá kezdett válni a kapcsolatunk. Ugyanakkor jöttünk, mentünk, véletlenül egymás törülközőjét használtuk, együtt blicceltünk, szavak nélkül is tökéletesen érteni kezdtük egymást…

– Sőt! A szavak olykor kifejezetten nehezítik a kapcsolatot…

– Ezt csak most mondja?! De most már nincs visszaút! Katinka annyira fogékony és intelligens, hogy remekül beszél és fejezi ki magát angolul. Ahhoz képest, hogy szinte nulláról indult e téren, csodálatos a fejlődése, szinte ragadt rá a nyelv.

– Te nem is akarsz megtanulni magyarul?

– Egyelőre nem ez a legfontosabb. Ahhoz kéne napi egy-két órás céltudatos, folyamatos nyelvtanulás. Mi tíz-tizenkét órát edzünk, emellett ott vannak a cégünk üzleti ügyei, amelyeket angolul kell intézni, aztán igyekszünk minél többet felhőtlenül együtt is lenni Katinkával, élvezni egymás társaságát. Ebbe a beosztásba tehát jelenleg a magyartanulás már nem nagyon férne bele. Annyi azért persze ragad rám is, amennyi a hétköznapokban szükséges. Tudok például kávét kérni, vagy megértetem magam az edzőteremben.

– Meg tudnád fogalmazni, hogy mi foghatott meg téged legelőször Katinkában?

– Egyrészt a szépsége, bája, természetessége, másrészt pedig a döbbenetes elszántsága. Ahogyan egy tőlünk távoli ország egy kisvárosából érkezvén maximálisan helytállt közöttünk az első pillanattól kezdve az kivívta mindannyiunk elismerését és szeretetét! Az első edzéstől úgy dolgozott, mintha mindig közöttünk tréningezett volna. Az első pillanattól tökéletesen beleilleszkedett az amerikai egyetemi világba. A tanulást is éppen olyan komolyan vette, mint az úszást, a magánéletét, az edzést. A félénksége, szerénysége, visszafogottsága és az eltökéltsége, tudatossága, maximalizmusa csodálatosan kiegészítette egymást. Persze voltak holtpontjai is, hiszen nagyon finom, érzékeny lány, akkor, mivel mindig körülötte sündörögtem, a vállaimon jól kisírta a bánatát, aztán még nagyobb elszántsággal folytatta tovább.

Shane tehetségről, Magyarországról és kapcsolatukról is mesél az interjú folytatásában a Nők Lapja 2017/5. számában.

Szöveg: Szegő András

Fotó: Szász Marcell