A fél éve nyitott Nem Adom Fel Kávézóban jártunk

Fél éve nyitott Budapest első, sérült emberek által alapított kávézója. Egyre több a vendégük, és rengeteg a tervük. A Nem Adom Fel Alapítvány lényege, hogy kibontakoztassa a sérült emberek képességeit és lehetőségeit. Ők ugyanis nem együttérzésre vágynak, hanem együttműködésre, tudnak és akarnak dolgozni. És finom a kávéjuk.

24 riport

– De jól néz ki ez a leves! – szalad ki a számon, miközben figyelem, ahogy Anna tálcára teszi a tejszínhabbal díszített sárgadinnye- krémlevest.

– Itt minden szép – válaszolja büszkén Szilvi a pult mögül. Teljesen igaza van. Ez a tágas helyiség Budapest nyolcadik kerületében, a Magdolna és a Szűz utca sarkán álló ízléses, meleg hangulatú kávézó. Valamivel az utcaszint alatt vagyunk, mégis világos. A szellősen elhelyezett asztalokon kívül vannak kanapés kuckók, ahol baráti társaságok, illetve oszlopok mellé állított asztalok, ahol „magányos farkasok” is elücsöröghetnek. Öreg bútorok fogadják a betérőket, az egyik sarokban vaskályha, régi rádiók, kannák, a falon palacsintasütők.

A Nem Adom Fel Cafe & Bár az ország első olyan kávézója, amelyet fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek működtetnek. Ők csinálnak mindent: keverik a répatorta tésztáját, főzik a kávét, szolgálnak fel, takarítanak, és mindezzel nap mint nap bebizonyítják: ha megkapják a lehetőséget, képesek értékteremtő, hasznos munkát végezni. Sőt, a Nem Adom Fel Alapítvány – vagy inkább mozgalom – folyamatosan azt igazolja, hogy a lehetőségek megteremtésére is alkalmasak.

– Ez a te fotód itt, a rádiónak támasztva? – kérdezem Robit, aki szálfaegyenesen áll a terem végében, a szemét le nem veszi a vendégekről, hátha valamelyik asztalnál valakinek szüksége lenne valamire.

– Azért van itt a képem, mert én voltam a hónap dolgozója – mondja büszkén. Ez a kedves, szeretetreméltó, értelmileg akadályozott fiatalember a szüleivel lakik, otthonról indul munkába minden nap. Napi négy órát dolgozik, ahogy a többiek. A felszolgálás nem könnyű munka, még ilyen támogató közegben sem az. Robi mégis teljes meggyőződéssel állítja, hogy ez a legjobb a világon. Hogy mi a jó benne?

– Kiviszem, amit kérnek, aztán leszedem az asztalt, és ha kérdeznek valamit, tudok rá válaszolni – feleli megfontoltan.

25 riport

EGY UNDOK VENDÉG

Állandó és sajnos még mindig aktuális téma, hogy a fogyatékossággal élők, ha terápiát és támogatást kapnak is, lehetőségeket már nemigen. Márpedig nekik nem elfoglaltságra van szükségük, hanem feladatra. Igazi feladatra. A Nem Adom Fel Alapítvány és a köré szerveződő intézmények, szerveződések eredményei bebizonyítják, mi mindent képesek megvalósítani, elvégezni, létrehozni a sérült emberek. Rockegyüttesük van, gospelkórusuk, szociális szövetkezetük, táboraik, tréningjeik, Böjte Csaba gyermekeinek megsegítésére felejthetetlen segélykoncertet is szerveztek. Jelmondatuk ugyanis ez: „Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen”. És ahogy körbenézek a most csúcsra járatott kávézóban, akkor hozzáteszem: mindenkinek van elegendő képessége, hogy tudjon tenni másokért, mások javára.

Kora délután van, és nincs szabad asztal. A győri Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény és Gyermekotthon gyógypedagógusai jöttek a fővárosba tantestületi kirándulásra, és mivel hallottak az alig fél éve nyílt kávézóról, meg akarták nézni.

– Vannak gyerekek, akiket akár húsz éven át oktatunk – mondja a küldöttség vezetője, Borsfai László. – Nyilvánvalóan foglalkoztat minket, hogy egyszerű, de értékteremtő munkára neveljük őket, és ez a kávézó egy nagyon jó példa erre.

A kávézónak értelmileg akadályozott, például Down-szindrómás, látás-, hallás- és mozgássérült, illetve autista dolgozója is van. Ricsi most éppen nincs itt, az ő műszakja később kezdődik, de kerekes székében ülve ő az egyik pincér. A pultot olyan magasságba tették, hogy azt a kocsiból ülve elérje.

A riport folytatásából még többet megtudhattok a Nem Adom Fel Cafe & Barról – keressétek a Nők Lapja 2016/30. számában, az újságosoknál!

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Németh Gabriella