7 kedvelt filmjelenet egykori gyereksztároktól

Legalább egy tucatszor – ha nem többször – láttuk már a következő filmjeleneteket, de olyan klasszikusok ezek, amiket egyszerűen nem lehet megunni. És talán nem is kell.

e.t.

A Nők Lapja 2016/21. számában bővebben olvashattok arról, milyen veszélyeket rejt magában a színészmesterség gyerekkorban. Ennek kapcsán gyűjtöttük össze a filmtörténet legemlékezetesebb gyerekszereplős jeleneteit.

Henry Thomas

Az Elliottot alakító Henry Thomasból ugyan nem lett világsztár, de a férfi az E.T., a földönkívüli után sem hagyott fel a színészkedéssel, általában kisebb epizódszerepeket vállal, így több ideje jut a zenélésre és a családjára is. Feleségével három gyereket nevelnek.

Judy Garland

Judy Garland karrierje szó szerint virágzott a 20. század közepén, még az Óz, a csodák csodája főszerepét is elhappolta az akkor már sztárnak számító Shirley Temple elöl, viszont a magánélete már korántsem alakult ennyire szerencsésen. Ötször házasodott – melyből három gyermeke született –, és egészen labilis volt, gyógyszerfüggősége miatt többször került szanatóriumba. 1969-ben bekövetkezett halálát is a pirulák okozták.

Shirley Temple

A 30-as évek legnagyobb gyereksztárja volt Shirley Temple, aki tehetségét néhány év leforgása alatt közel 30 filmben kamatoztatta. Sikerszériáját Judy Garland törte meg, aki elhalászta előle Dorothy szerepét, de Temple mégsem csüggedt, mert úgy döntött a családjára és politikai karrierjére fog összpontosítani. Második férjével – akivel 55 évig élt boldog házasságban – három gyereket neveltek egészen a férfi a haláláig. Shirley 2014-ben, 85 éves korában halt meg.

Kirsten Dunst

Kirsten Dunst csak 12 éves volt, amikor az Interjú a vámpírral című filmben nyújtott szerepéért Golden Globe-díjra jelölték. A siker nem szállt a fejébe, karrierjét ezután tudatosan építette, szerepelt a Kisasszonyokban, a Jumanjiban, ő alakította Mary Jane-t a Pókember trilógiában Tobey Maguire mellett, de többek között Marie Antoinette bőrébe is belebújt. A Melankóliában megformált alakításáért 2011-ben a Cannes-i filmfesztiválon is díjazták. Saját filmgyártó vállalata van, a Wooden Spoon Company, melyet az édesanyjával vezet, nagy álma, hogy a kamera túloldalán is bizonyítsa tehetségét.

Christina Ricci

Első fontosabb szerepét Cher mellett, a Sellők című filmben kapta, de a legtöbben mégis a komor és kissé furcsa Wednesday Addamsként asszociálnak Christina Riccire. Sosem volt az a tipikus gyerekszínész, inkább olyan szerepeket vállalt, ahol koraérett lányokat játszhatott el, például Jégvihar című drámában, vagy a Nem ér a nememben. A 36 éves színésznő több sorozatban is feltűnt az elmúlt években, de most elsősorban az anyaszerep a legfontosabb a számára, férjével James Heerdegennel közös kisfiúk 2014-ben született meg.

Macaulay Culkin

Senkinek nem kell bemutatni Macaulay Culkint, aki a Reszkessetek, betörők! és a Richie Rich címszerepe után elég csúnyán megindult a lejtőn. Bár olykor-olykor feltűnt egy-egy szerepben, elsősorban kábítószer problémái miatt került a reflektorfénybe, melyek miatt többször halálhírét is keltették. Macaulay azóta már jobban van, inkább kis költségvetésű filmekben és színpadi szerepekben látható, de azokat is alaposan megválogatja, tavaly év végén pedig a Reszkessetek betörőkben alakított karakterét parodizálta ki egy webes minisorozat első részében.

Natalie Portman

Natalie Portman, Christina Riccihez hasonlóan, nem az a tipikus gyerekszínész, ugyanis a tanulást mindig is sokkal fontosabbnak tartotta a sikernél. Hiába kapott szerepet a Léon, a profiban vagy a Csillagok háborújában, karrierjét pihentetve beiratkozott a Harwardra, ahol summa cum laude diplomázott pszichológia szakon. Persze azóta ismét visszatért a filmezéshez, 2011-ben a Fekete hattyúban nyújtott alakításáért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Férjét is a filmnek köszönheti, Benjamin Millepied koreográfusként dolgozott a produkcióban. Kisfiúk, Aleph 2011-ben született.

A Nők Lapja 2016/21. száma az előfizetőkhöz május 24-én, az újságárusokhoz pedig május 25-én érkezik.

Szöveg: D. A.

Fotó: Pinteret