Élettörténet: Jónás Dániel, a megszállott szociális gondozó

Jónás Dániel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti Fertőtlenítő Fürdető Állomásának vezetője. Koronczay Lillának mesélt életéről, melyet ti is megismerhettek cikkünkből.

60 elettori malta

Hétköznap délelőtt érkezem a Fürdetőbe, Daninak ma szabadnapja lenne, csak miattam jött be a munkahelyére. Nem tudta megállni, amíg várt, beállt dolgozni. Éppen egy lerobbant hajléktalant kezel, rutinosan bekémlel kabátgallérja alá, majd elismerőn füttyentve közli vele a tényállást: „Itt, komám, nyüzsögnek a tetvek!” Majd megkéri a zavartan tébláboló férfi t, hogy vetkőzzön le, és betessékeli az egyik zuhanyzóba. A többit, tiszta ruha, igazolás kiállítása, elvégzik helyette a munkatársai, mondja, azzal elvonulunk beszélgetni.

ÖT FORINTÉRT KUGLERT VENNI…

– Ez a férfi járt már itt – árulja el, amikor letelepszünk a szomszédos helyiségben –, de közelebbről nem ismerem. Ritkán fordul elő, napi nyolcvanan fordulnak meg nálunk, többségük törzsvendég, akikről szinte mindent tudok. Fürdés után sokszor csak kihívnak, szívjunk el egy cigit, és kiöntik nekem a szívüket. A strici, a kurva, a drogos. Úgy járnak ide, mint a gyóntatójukhoz. Tudják, hogy megértem őket. Sok szörnyűségen mentem keresztül én is.

Dani habozik, látom a tekintetén, ezerszer megbánta már az ígéretét, hogy elmondja nekem az életét.
– Talán kezdd ott, hogy miért csinálod ezt? – Azért, mert gyerekként tettem egy fogadalmat. Hosszú história! Csecsemőként kerültem a kisterenyei nevelőotthonba, a szüleimet nem is ismertem.

A történet a Nők Lapja 11. számában folytatódik.

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Hirling Bálint