Hol a boldogság mostanában?

Már Petőfi Sándort is foglalkoztatta a kérdés, és hiába fejlődött azóta viharos gyorsasággal a tudomány meg a technika, mi, emberek nem változtunk: boldogságra szeretnénk találni e sóhajtásnyi földi létben.

14 nl tema

„Boldogság? Megőrültél? Ma, amikor arról szól az életem, hogy fel tudjam adni a sárga csekkjeimet?” „Hagyj békén, most dőlt össze az életem, romokban hever a házasságom!” „Mitől legyek boldog, ha az egész városban nincs egy normális facér pasi?” „Aki olyan zsarnok főnök alatt dolgozik, mint én, a szó jelentését is elfelejti…” Ilyesféle reakciókkal szembesültem a boldogsággal kapcsolatos kutakodásom kezdetén, de szerencsére e hervasztó élmények után nem sokkal meghívást kaptam egy egész napos boldogságkurzusra, amelyet Jobb Veled a Világ Alapítvány szervezett, nemzetközi hírű előadók részvételével. Ámulva láttam, hogy kétezernél is több résztvevő tölti meg a Kongresszusi Központot. Közöttük jöttem rá, hogy boldogságkeresők vagyunk valamennyien, legfeljebb egyesek beletörődnek, hogy külső körülmények határozzák meg a közérzetüket, és tétlenül várják a boldogság betoppanását, míg mások önmunkával, tanulással formálják magukat boldogságra képes emberré. Igaza volt Arisztotelésznek kétezer-háromszáz évvel ezelőtt: „Az összes célunk – legyen az egészség, szépség, pénz vagy hatalom – csak azért fontos, mert feltételezzük, hogy majd boldoggá tesz minket.”

PANASZKÓRUS ÉS BOLDOGSÁGPROGRAM

Tagadhatatlan, hogy napjainkban az erős panaszkórus gyakran elnyomja a boldogságkeresés egészséges ösztönét, és ideig-óráig elhisszük, csak az lehet boldog, aki naiv vagy buta, ezért nem veszi észre az élet értelmetlenségét, a világ kegyetlenségét meg az emberek önzését. Ennek szellemében ideig-óráig bárki kórustaggá válhat, azaz folyamatosan panaszkodik a főnökére, a pénztelenségre, a férjére-feleségére, a gyerekére, a családjára, a csalárd barátaira, mindenre és mindenkire. Akkor is, ha egészséges, ha békében élhet, és nem tartozik a legszegényebbek közé. Mégis azt gondolja, hogy több pénz, siker, elismerés és szeretet, érdekesebb munka, színesebb élet, nagyobb utazások, problémamentesebb szerelem, és nem utolsósorban stressz- és szorongásmentes hétköznapok járnának neki. Aztán, ha mindez nem adatik meg magától(!), egyre keserűbbé válik, s csak akkor kezdi a fejét kiemelni a boldogtalanságból, amikor a folyamatos lehangoltság már az egészségét is kikezdi.

– Ha csak rosszra és negatív élményekre összpontosító emberekkel találkozom, mindig eszembe jut egy ősi mondás: „ha eddig nem változtattál az életeden, azt jelenti, hogy még nem fáj eléggé” – mondja Bagdi Bella, a Jobb Veled a Világ Alapítvány elnöke és a magyarországi Boldogság Intézet vezetője.

Ne hagyd ki a cikk folytatását, lapozz a Nők Lapja 11. számának 14. oldalára!

Szöveg: V.Kulcsár Ildikó

Fotó: Thinkstock