Élettörténet: Furugh Switzer, az Aranyanyu Díjas szociológusnő

Furugh Switzer szerint, ha teszünk másokért, színes és tartalmas lesz az életünk. Ezért is indította el 11 évvel ezelőtt a "MesÉd" programot, hogy segítsen a hátrányos helyzetű anyukákon és gyerekeken. Történetét V. Kulcsár Ildikó jegyezte le.

26 elettort

Nehéz elképzelni egy jólétben és biztonságban élő kanadai családot, amint felszámolják a tágas, szép otthonukat, és nekivágnak két pici gyerekkel a távoli, ismeretlen Magyarországnak. Pedig a Teheránban született Furugh, akinek a neve gyönyörű fényt jelent perzsául, és Raymond, a kanadai származású pszichológus férj úgy érkezett 1994-ben Veszprémbe, hogy csak felszínes ismereteik voltak rólunk, és egy árva szót sem beszéltek magyarul. Miért hagyja el a hatalmas és gazdag országot két sikeres, fiatal tudós? A válasz egyszerű: mindketten baháí (perzsául: bahá’í) hitűek.

HASZNOSSÁ KELL VÁLNI!

– A szüleimnek köszönhetem a hitemet, a hitemnek Istent, és Istennek köszönhetem, hogy rengeteg az öröm meg a feladat az életemben – jelenti ki ragyogó mosollyal Furugh ékes magyar nyelven. – Akik nem ismerik a baháí vallást, nemigen érthetik, miért számoltuk fel a kényelmes életünket, vagy miért vágtam neki húszéves koromban Afrikának. Persze amikor Magyarországra érkeztünk, még nem tudtam sem én, sem a férjem, hogy a tervezett két évből huszonkettő lesz, hogy a gyerekeink akcentus nélkül fogják beszélni ezt a nehéz nyelvet, és a fiunk jól érzi majd magát magyar futballistaként.

De ne szaladjunk előre, inkább hallgassunk Furughra, és próbáljuk megérteni, milyen szerepet játszik a magyarországi tartózkodásában a hite!

A cikk folytatásából kiderül mi a “MesÉd” program – olvasd el a Nők Lapja 2016/5. számában!

Szöveg: V. Kulcsár Ildikó

Fotó: Szász Marcell