Nyelvében él a nemzet?

Mennyiben határoz meg, vagy éppen korlátoz be minket a nyelv, amelyet beszélünk? Igaz, hogy a különböző nyelvek más és más módon szeletelik fel a világot, s ezáltal hatással vannak a tapasztalatainkra is? Kifejezi-e a nyelv a néplelket? Hogyan hat egymásra kultúra és nyelv? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

14 NL tema

– Jelenleg a világon nagyjából hétezer nyelvet beszélnek, és az előrejelzések szerint a következő száz évben ezek kilencven százaléka el fog tűnni – mondja É. Kiss Katalin nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének professzora. – Amióta homo sapiens sapiens létezik, a nyelvek nagyjából ugyanazt tudják. Le tudják képezni a külső és a belső világot, ki tudják fejezni a különféle idő- és helybeli viszonyokat és a különböző viszonyulási módokat, a számszerűséget és így tovább.

A nyelvi relativizmus a professzor asszony elmondása szerint mára kiment a divatból, arról a hiedelemről például, miszerint az eszkimóknak több száz szavuk lenne a hóra, kiderült, erős túlzás.
– Az egyetlen különbség, ami valódinak tűnik, hogy találtak olyan nyelveket Amazóniában, amelyekben csak egytől négyig léteznek számnevek. És ezekben a közösségekben nemcsak a számtani elnevezések rendszere csökevényes, hanem ennek megfelelően a számtani kogníció is. E nyelvek felnőtt beszélőit elemi számtani műveletekre sem tudták megtanítani; ugyanakkor becslésben (két halmaz közül melyik a nagyobb, melyik a kisebb) ugyanolyan jók, mint mi.

Malcolm Gladwell, a New Yorker magazin újságírója számolt be először a nagyvilágnak az elméletről, miszerint a kínaiak azért világelsők matematikában, mert a kínaiban minden más nyelvnél logikusabban épül egymásra a számok elnevezése, a húszat például úgy nevezik, „kettő tíz”.
– A kínaiban minden számnév kompozicionális, azaz jelentése levezethető elemeinek jelentéséből – erősíti meg a professzor asszony is. – Ez azonban legfeljebb csak annyi előnyt jelent, hogy a kínai gyerekek gyorsabban megtanulnak számolni.
– Hogy melyik nyelvből lesz világnyelv, és melyik tűnik el nyomtalanul, ez elsősorban demográfia és politika kérdése – mondja É. Kiss Katalin. – Abban azonban, hogy a mandarin bármikor is átvegye az angol mint globális közvetítő nyelv szerepét, nehézséget fog okozni, hogy a kínai tonális nyelv (a hangmagasság befolyásolja a jelentést), amit azok, akik nem ebben nőttek fel, nehezebben sajátítanak el. Másrészt a kínai írás megtanulása is sokkal nagyobb szellemi és időbeli befektetést igényel, ami szintén gátja az elterjedésének.

Ami pedig a nyelvek eltűnését illeti, azoknak a nyelveknek a legrosszabbak a túlélési esélyeik, amelyek nem államnyelvek. A határainkon túl például gyorsan csökken a magyarul beszélők aránya, és a magyar nyelvhatár egyre közelít az államhatárhoz. A politika régóta ismert eszköze, hogy a kisebbségektől úgy igyekszik megszabadulni, hogy államnyelvűvé teszi őket. Ha pedig magyar iskola létezik ugyan, de messzebb van, nehezebben elérhető vagy drágább, az megint csak az államnyelvet erősíti. Ha pedig valaki nem az anyanyelvén jár iskolába, az anyanyelv- domináns kétnyelvűséget hoz létre, ami a következő generációnál könnyen átvált államnyelvűségbe. É. Kiss Katalin azt sem tartja szerencsés szülői hozzáállásnak, ha annak érdekében, hogy a gyerek jobban boldoguljon felnőttként a munkaerőpiacon, angol nyelvű óvodába és általánosba íratják be.

A cikk folytatásáért lapozd fel a Nők Lapja 3. számát, ha pedig kíváncsi vagy a világ nyelveivel kapcsolatban egy olyan érdekes tényre, ami kimaradt a lapból, olvass tovább! 🙂

Lefordíthatatlan szavak toplistája (ezer nyelvész szavazata alapján):

  •  „Ilunga” (csiluba nyelv, Demokratkus Kongó): olyan személy, aki első alkalommal kész megbocsátani az erőszakot, másodszor is tolerálja, harmadszor azonban már nem.
  • „Slimazl” (jiddis): krónikusan szerencsétlen ember.
  • „Radioukacz” (lengyel): olyan távíró, aki a szovjet időkben ellenállóként dolgozott.
  • „Plenipotentiary” (angol): teljhatalommal felruházott, speciális nagykövet.
  • „Naa” (japán): nyomatékosan kijelent vagy egyetért valakivel
  • „Altahmam” (arab): egyfajta mély szomorúság
  • „Gezellig” (flamand): speciális barátságosság
  • „Saudade” (portugál): az elvágyódás egy melankolikus, szomorkás fajtája
  • „Selathirupawar” (tamil): a koldulás és csavargás speciális formája
  • „Pocsemucska” (orosz): a nagyon sokat kérdező ember

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Thinkstock